Egy évre gondolok… Tudod-e, melyikre..?
Te vagy, ki ezt az évet szívembe égette.
Rózsaszín köd, vagy tűzpiros szenvedély..?
Akkor még nem tudtuk, de Minket utolért.
Ragyogó árnyékod küldöm nyomodba…
Tudod az árnyékok, kíváncsi lények.
Szüntelen hozzák a híreket felőled…
Ha Én nem is mindig, ők Utánad érnek.
Egyévnyi árnyék, hol kétes, hol nagyszerű.
Kinek gyűlölt, Nekünk kedves, nem lehet feledni.
Letisztult évvé vált, most már tisztán látom…
Mégsem zavar, hogy volt benne könny, s néha semmi.
Nem értett év volt, merő titkolózás...
Hogy nőjek fel hozzá, ez nem jutott eszembe.
Tudod miként üzenj, ha egyetértesz...
Most már tudom, értenék belőle.
Konkrét nyár volt, pontos találkákkal…
Mézédes nyár után, egy viharos ősz.
Érthetetlen tél merengett át a szobánkon…
Közben voltak hosszabb-rövidebb szerelmesebb idők.
Zavarodott év volt, nem láttam rajta túl…
Hol gyenge, vagy máshogyan kemény.
Negyvenhárom múltam, nem mindegy, milyen volt…
Kétezer kilencből, kétezer tíz felé.
Egyetlen év volt, az „error” éve, rémisztő...
Állva a szakadék szélén, áthajlott szürreálba.
Hogyan szerettél..? Akkor még nem tudtam...
Valami hajtott, mindig volt folytatása.
Vad ég rémlik, már nem vagyok adósod…
Miért is lennék..? Mindenért fizettem.
Gondolni ezt-azt, másnak oly egyszerű…
Szerethető év lett. Így. Végre megint, Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése