A szeretet...
Elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony...
A szeretet magatartás, a jellem beállítottsága...
Amely meghatározza, az illető személyviszonyulását...
Nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához"...
Hanem a világ egészéhez.
Ha egy személy, csak egy másik személyt szeret...
Az összes többi embertársával szemben közömbös...
A szeretete, nem szeretet...
Hanem szimbiotikus ragaszkodás...
Vagy megnagyobbított önzés.
A legtöbb ember mégis azt hiszi...
A szeretet a "tárgyon" múlik és nem a képességen.
Sőt éppenséggel azt hiszik...
Az bizonyítja a szeretetük intenzitását,
Ha senki mást nem szeretnek a "szeretett" személyen kívül.
Ez téveszme, amelyről már korábban is beszéltem.
Aki nem érti...
Hogy a szeretet, aktivitás...
A lélek ereje...
Az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség...
Csak meg kell találni a megfelelő "tárgyat"...
Aztán megy minden magától.
Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar...
Kötné az ebet a karóhoz...
Nem kell megtanulnia a mesterséget...
Elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat..
S mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni.
Ha igazán szeretek egy embert...
Akkor minden embert szeretek...
Szeretem a világot...
Szeretem az életet.
Ha azt tudom mondani valakinek... Szeretlek...
Tudnom kell azt is mondani...
Szeretek benned mindenkit...
Szeretem rajtad keresztül a világot...
Szeretem benned önmagamat is...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése