Te voltál már úgy...
Hogy azt hitted, belehalsz a fájdalomba, annyira hiányzik?
Szeretted tiszta, mély szerelemmel...
Hittél neki, bíztál benne...
A nap minden órájában rá gondoltál...
Felnéztél rá, ölelő két karja között, megnyugvást találtál...
Lested a gondolatát...
Remegve vártad a telefonját.
Éjszaka átautóztad a várost, hogy a közelébe lehess...
Mindent megtettél érte, mégis vége lett...
És nem tudod miért...
Azt hitted az aranyfonal...
Amivel összekötött benneteket a Sors...
Sosem szakad el...
Tévedtél...
És vársz egy jelre...
Telnek a napok, hetek, hónapok...
És Te vársz...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése