Van egy gyönyörű mondatunk…
„Szükségem van rád.”
De hogyan?
S miért?
Pedig a válasz egyszerű...
Azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért.
De nem is kell.
Önzés ez..?
Egy picit, talán az.
Azért van szükségem Rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége Rád.
Téged választott, Téged akar szeretni.
Neked akar adni minden szépet és jót, amit addig összegyűjtött.
S mikor ez megtörténik, ez számomra mindennél több.
Valóban, ebben van némi önzés, hiszen mindez, engem (is) boldoggá tesz.
Ha Te boldog vagy, Én is az vagyok.
Ám ha Te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés...
Akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.
S elhihetitek, létezik ez a mondat.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése