2010. augusztus 7., szombat

Egymáshoz végleg megérkeztünk...




Mikor érted kitartóan küzdve, a szerelmedet űzöm...

A Néked szakított virágot az autódra tűzöm...
Szemedbe nézve magamat látom...
S lelkedben a békét vágyom...
Hozzád érve elönt a nyugalom...

Vágyainkat, már nem kell kordában tartanunk...

A szitkok leperegnek rólunk...
A szívünkben visszacseng egy angyali nóta...
A láncok lehullnak...
A görcsös izmok ellazulnak...

Érzelmeink az égig nyúlnak...

A feszült ráncok kisimulnak...
Kezedet fogva megszűnik a lárma...
Ellazulunk egy lassú táncba...
Mikor igazán önmagunk lehetünk...

Meztelen lélekkel ölelünk...

Szabadon adhatunk, vehetünk...
Magunk után a homokban lábnyomokat hagyunk...

Akkor már tudom, hogy Egymáshoz végleg megérkeztünk... 

Társunk szívében, új otthonra leltünk.


                                     €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése