Mikor érted kitartóan küzdve, a szerelmedet űzöm...
A Néked szakított virágot az autódra tűzöm...
Szemedbe nézve magamat látom...
S lelkedben a békét vágyom...
Hozzád érve elönt a nyugalom...
Vágyainkat, már nem kell kordában tartanunk...
A szitkok leperegnek rólunk...
A szívünkben visszacseng egy angyali nóta...
A láncok lehullnak...
A görcsös izmok ellazulnak...
Érzelmeink az égig nyúlnak...
A feszült ráncok kisimulnak...
Kezedet fogva megszűnik a lárma...
Ellazulunk egy lassú táncba...
Mikor igazán önmagunk lehetünk...
Meztelen lélekkel ölelünk...
Szabadon adhatunk, vehetünk...
Magunk után a homokban lábnyomokat hagyunk...
Akkor már tudom, hogy Egymáshoz végleg megérkeztünk...
Társunk szívében, új otthonra leltünk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése