Féltelek...

Tudod, Én sokszor nagyon féltelek.

Az is lehet, hogy mindig.
De nem azoktól a veszélyektől, amik kívülről leselkednek Rád...
Nem azoktól féltelek...

Hanem Magadtól...
A saját gondolataidtól féltelek.

Féltem az éjszakáidat...
Félek attól, hogy rossz gondolatok gyötörnek...
Hogy nem hagynak megnyugodni...
Féltelek attól, hogy ostromol az emlékeidben élő múlt...
Féltelek, hogy félsz a holnaptól.

Szeretnélek magamhoz ölelni, s elmondani Neked, ne félj...

Hidd el, nincs mitől félned...
A világon nem létezik semmi, semmi más, ami fontos...
Csak a szeretet. 

S Én, nagyon szeretlek.

                                        €$@ß@