Szerelem...

A szót, nem keresem...

Mióta megismertelek, úgy Bennem van...

Lágyan kimondva, nem szaggatottan.
Ha az érzést..?

Nem keveredhet félelemmel a vágy...

Minden lélegzete acélos, s valahogy mégis, finoman lágy.
Fákat tördelő, kicsavaró vihar...
Folyóparton, észrevétlen virágzó juhar.
Hatalom a gyengeségben...
Csillagfény a hajnali szürkületben...
Hűsítő árnyék a pusztán.
S miként, Neked e szavakat, a Blogba írom...
Mindegyik, oly hétköznapi, s puritán.

Semmi ahhoz képest, amit érzek...

Amihez még szavakat kérek..!

Bennem ez sokkal több, magasztosabb, fenségesebb...

Bódító illata, az édesnél is édesebb.
A végtelennél, sokkal végesebb.
Fájdalom, kín s gyötrelem.

Mégis annyira kell...

Mindennél jobban, kellesz Nekem…

Benne van minden szívverésben...

A Nélküled, fájdalmasan múló röpke percben...

Órákban, napokban, hónapokban.
Megvan az duzzadó felhőben, a fűben, a fában...
A ragyogóan tűző, aranysárga napsugárban.
Mindenhol megtalálható, mert mindenkié lehet...
Egy gyönyörű érzés, amelyből mindenki bátran meríthet.

Ez, ez bizony a nagybetűs Szerelem.

Amely nélkül, s Nélküled...

Fabatkát sem érne az életem.
 

                                    €$@ß@