2010. február 11., csütörtök

Két szárny...Dórától


Még alig emelkedő gondolatnak,
vagyunk mi egy-egy szárnya.

Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.


Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten...

Szívverésnyire pontos,
együtemben.

Szállj hát velem,
egy rezdülésű szárnycsapással.

Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.




                      (Váci Mihály)

1 megjegyzés: