Te vagy, Nekem szánt kincse a nagyvilágnak...
Egyetlen ember, ki a szívembe láthat...
Te vagy, ki Nekem mindig megbocsátott...
Ha reszkető lelkem, e világtól fázott.
Fénykoszorút fűzöl, minden nap szívembe...
Gyermeki álmokat, teszel két szemembe.
Úgy ringatom Én el, szívből szőtt álmaid...
Hogy testet öltsenek, mosolygós vágyaid.
Csókod íze mint a bor, bódító és édes...
Testem a testedre a vágyainktól éhes.
Társam vagy, szerelmem, szeretőm az életem...
Tőled tudom, mit jelent a szó...Szerelem.
Elmúlik bánatom, ha két karod ölel...
S tudom a választ, bár nem is kérdezel.
Merre visz az utunk, az nem számít, Kedvesem...
Csak itt legyél mindig, szeretőn mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése