Vasárnap voltam a Párommal a Győri Árkádba bevásárolni.
Menet közben legalább 5 butiknál láttam kiírva néhány kulcsszavat, mint retro, nosztalgia, és 60 - 70 évek.
A próbababákon azok az ízléstelen, műszálas, narancs és barna és sárga és rózsaszín csíkos dzsuva, ami már anyáinknak sem tetszett, és mikor az anyagát elkészítették, még nem lehetett tudni, hogy blúz lesz-e, vagy nyugágy, vagy strand szatyor belőle? .
Az egyik butikból egy 18 év körüli szép, csinos, fiatal leányzó jött ki egy szatyorral a kezében, olyan áhítattal, és óvatosan tartva, mint ha a szent Grált hozná, ráadásul üvegből.
Elborzadtam kicsit, hogy csakugyan ilyen kevés elég a boldogsághoz?
Én azt hittem a nosztalgia az, amikor az ember, mosolygó szívvel visszaemlékezik, felidézi a múltat. Az említett leánynak ebben a történetben, mi jelenti a nosztalgiát?
Mert ő a 60 -70 években, még egy kéjes gondolat sem volt.
Most olyan klassz, hogy retro, de mégis felháborodnánk, ha valaki elénk tenné a hétvégi telek hűtőjében felejtett, és 1972-ben gyártott Leó jégkrémet, hogy retro kaja.
És annak sem örülne mindenki, ha a tvben, a kedvenc Győzike show-nk helyett, egy NDK westernben egy jugoszláv indián harcolna az ellen, hogy rezervátumba kelljen vonulnia.
Gyanítom, a pasi se rézbőrű, csak sokat napozott az Adrián.
Azt már csak remélem, hogy még nem jött el az ideje, hogy a Media Markt-ban a polcot, ahol ipod, MP3, MP4 lejátszókat tartják, a retro szent nevében nem fogják lesöpörni, hogy helyet csináljanak a Sokol rádióknak.
Vagy miért nem a foci válogatottunk veri szét 3 - 4 góllal minden ellenfelét, csak úgy a retro nevében?
Éljen a retro, de nem minden áron!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése