Gondolatok...

Írnom kell...Rólad...Rólam,

Érzéseimről...Neked...Magamnak.

Örök igazság...

A szerelem a legnagyobb, a legszentebb dolog...

Mit ha nem ismersz, nem vagy Nő, nem vagy Férfi.
Kell valaki, aki megért téged...
Kell, hogy úgy érezd, megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.

Vele álmodsz, vele ébredsz fel.

Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten s ha megleled...
S azt hiszed, a tied...Soha el nem veszted.
Mint esőcseppet a végtelen tenger, elnyel...
S magába fogad a csoda, a gyönyörű, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz...megismerkedsz...a barátod lesz...
A varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda...
Megnyugszol...Béke lesz a szívedben.
S ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.…
Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem,
A nyolcadik!

A legnagyobb csoda...

A földöntúli, mindenek feletti, úgy tekint rád...
Mint kisbaba ártatlan szeme, minden újra, szépre..
Csodálkozón, kérdőn...

Velem is megeshet, valóban...igazán...létezhet?

Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül.
Hisz tündököl, minden mást elhamvaszt...
A szerelem vérvörös lángja.

A tiéd, megkaptad, vigyázz rá!

Zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe...
A szíved közepébe, tápláld, szeress, és hagyd, hogy szeressenek...

Ne akard megmagyarázni, csak hagyd, cirógatni, végig simítani...

Magadon az érzést...
Fogadd magadba.
Körülölel majd és melegít, akár a nyári szellő,
langyos, kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.

A szerelmet az élettel együtt, és annak végéig tanulod...

Meg soha nem ismered, a magyarázhatatlan csodát...
Nincs képlet, nincs szabály...
Csak érzetek, érzelmek...
Haja...fejed magába fogadó selyme...
Bársonya, mindig meglepő...
Magával ragadó arcát, naponta megcsodálod...

Elvarázsol, magához láncol...

Mint tiszta oxigén, életet ajándékoz minden nap...
Minden pillanatában.
Ajka, és ahogy csókol, megremegsz...
Ájulás...

Lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem nehezedik rájuk.

Álomtájra, álmok közé repít oly-oly könnyedén.
Csak az ajkak beszélnek...
Minden más érdektelen...

Elmondják egymásnak a varázsigét...

A Titkok Könyvét..
Belelapoznak, beleolvasnak, és rájössz...
Mindez nem földi gyönyörűség.
A csodák-csodáját éled át könnyedén.
Nyakán az inak, megfeszülnek, és te magadba szívod illatát...
Melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat.
Rácsodálkozol testének minden elrejtett kis pontjára.
Szemed színt vált, magával ragad a gyönyör...

Nem tudod, mit miért, hol és hogyan...

Önmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled.
Megszűnik tér s idő...
Szerelem vörös betűivel, íriszébe égeted, gondolatod...

SZERETLEK!

Szerelempárás testére tekintve egy érzés...
Két karodba zárod, öleld, féltőn...Óvón.
Nem engednéd, kell, bódítóan kell neked...

Minden pillanat minden pillanatában...Örökké!

Hiszed...A halál is legyőzhető...
Mindig szeretni akarod, vigyázni rá, táplálni, vigyázni a csodát...
Ismételni, csökönyösen ismételni...

Mert nem lehet megunni.


Létezhetsz, mert létezik...
Szerethetsz, mert szeret...
Beszélhetsz, érti szavad...
Érti, felfogja, mit mondasz...
De csak rábólint...
Hisz neki annyira egyértelmű...
Mint, hogy holnap is lesz egy nap...
S felkel a nap, forog a föld.
De azért hálá...Neked...Bólint.
Ő is így gondolja...Amit elsuttogtál...


MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!

                                                      

                                                   €$@ß@