Fájó, nehéz az olyan szerelem...
Amit nemcsak a nyers élvezet éltet.
Melynek kevés, ha a test meztelen...
S fogasra dobva, kinn marad a lélek.
Érzékeink, Sorsunk s az Értelem...
Vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek.
Bőrünk agyunk, tudatunk mámorban...
Habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa e két szerelmes szívnek...
A láz, a harc, a rajongás a fegyelem.
S egymást, örökké felcserélve égtek...
Célunk a gyönyör, s csókod, mi a végzetem.
Hogy mindkettőnk, ebbe Majd belevérzett...
S vív, küzd értünk, két most már, csak barát.
Mi közben Én Veled, s Te Velem...
Füledbe halkan suttogom... Szeretlek Kedvesem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése