2010. július 1., csütörtök

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…





Kedvesem...

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, mint a szenvedély…
Mely áthatja a szívünket, lelkünket, a testünket…

S aztán örökké ég..?

Akármi is történik közben..?

S ha ezt megéltük, nem is éltünk hiába..?

Ilyen mély…
Ilyen nagyszerű…
Ilyen embertelen a szenvedély..?
Ezek, csak kérdések…

Megválaszolást nem igénylő kérdések.

Mert a szenvedély igen is személynek szól…

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…

Aki lehet jó…
Lehet rossz…
De cselekedetein és tulajdonságain…

Nem múlik a szenvedély bensősége…

Mely hozzá kötöz…

Mint ahogy ez a szenvedély, Téged és Engem, örökre egymáshoz köt...


                                      €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése