Amíg hiszünk álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.
Semmi sem véletlen, nem a vakszerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristálytiszta megértéshez.
Ezer és ezer "véletlen egybeesés" és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.
Mert igen is nagyon sokan állnak, mellettünk.
Olyanok, akik már megjárták az előttünk álló utat és olyanok is akik még hezitálnak, és csak az első lépésre várnak.
A nehézségeknek, az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket.
Hát nem ez az emberi természet titka?
Hogy a korlátokra fittyet hányva, bizonyítsuk végtelen szabadságunkat?
Nem a kihívás tesz próbára minket, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk, és mivé leszünk, hanem a mód, ahogyan szembenézünk, a kihívásokkal.
Hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük álmainkat, vagy lépésről lépésre újra építkezünk belőle, amíg végre kivívjuk szabadságunkat.
A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk.
A szabadságunk célját, már ismered.
Őrült Vágy, ami elkísér minket, szerelmünk rögös útján.
A kérdés egyszerű:
Megbízunk-e a másikban annyira, mint ahogy Ő megbízik bennünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése