Amikor azt hiszed elfogyott, s nincs már több erőd.
Amikor azt érzed, ez, tovább nem mehet, emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat, ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha gyötri a bánat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése