2010. március 21., vasárnap

Te is Énfelém...






Most már biztos vagyok benne...

Régóta tartottam feléd, és Te is Énfelém.

Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről...
Mielőtt találkoztunk volna...
Tudatunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság...
Amely gondoskodott arról...

Hogy végül találkozzunk.

Azóta, mintha még egy Én lakozna bennem.
Bár azt hiszem, szebben is megfogalmazhatnám...

Van egy harmadik személy...
Akit mi kettőnkből teremtettünk.


                                                      €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése