Minden rím, és az Olvasó...

Ismeretlen új, valami igazi vágy...
                                     Különös izgalom és titok vagy.

Kaland a szívemnek, lelkemnek Vigasza...
                                     S bátorítása mind Te vagy.

Te vagy, kit versembe írlak...
                                    Versemmé írlak, így egy leszel Vele.

Te leszel műveimben a hang a szó...
                                    Minden rím, és az Olvasó.

Csend a sorok között, a lüktetés...
                                    Melyet nem hallasz, csak érzed.

Szavak közti sóhajnyi vágyban...
                                    Véllek, majd felfedezni Téged.

S olykor sóhajnyi vágyak között...
                                    Ott leszel Te szavak helyett.

Hisz ujjaimból, Miattad egy új lélek született.

S Te jelensz meg, minden papírra vetett...

                                    Elveszett, aprócska, édes szó felett.

                                               €$@ß@