Életek, történet nélkül...

Vannak emberek, akiknek az élete,
sms-ek hosszú füzéréből áll.

Nyolcra beérek.
Elfogyott a joghurt.
A főnök nincs bent.
Az ügyfél visszahívást kér.
Hatra menj a gyerekért.
Nem láttad a távirányítót?

Amíg be nem telik a postafiókjuk.

Mások, szappanopera-életet élnek.
És nem csupán a kora esti műsorsávban.
Minden percben indulatok és érzelmek ráncigálják őket, a családi asztalnál.
Dugóban, politikai rendezvényen, munkahelyi bulikon vagy a fürdőkádban szétterülve, habbuborékban sóvárogva.
És akadnak közöttünk igazi mázlisták, született dívák, tragikák és bonvivánok, akik bár borzasztóan fárasztóak...

Legalább saját magukat, kiválóan elszórakoztatják.

Viszont, egyre kevesebb emberben él a késztetés, hogy szép kerek történetté formálja az Életét.

Pedig bármelyik jelentéktelen nap,
ha múlttá válik, értékes lehet.

Feltéve, hogy minimális dramaturgiai érzék szorult belénk.

Hogy nem szorult, nem csoda.

Hisz nem ülünk már tábortűznél, misén, házibulik konyháiban.
Nincsenek is házibulik, csak szórakozóhelyek.
Nincsenek zsúrok, fogadónapok, pletykák a gangon.

Legfeljebb virtuális csevelyek és lelkes bloggerek.

Minden harmadik ember életéből, teljesen hiányzik a történet.

Hiányzik a könyv.

Egy felmérés szerint, a magyar emberek, több mint harminc százaléka, egyáltalán nem olvas.
Nem használja szisztematikusan a képzelőerejét, csak úgy képzelget...

Passzív mozizója, az elméjében száguldozó képeknek.

Egy jó regény szavait, az ember, a szemen keresztül issza.
Ez a mohó, már-már fizikai szomjúság egészen az utolsó oldalig kielégítetlen marad.

Ez több, mint élvezet.

Több, mint terápia.
Az olvasás, nélkülözhetetlen segédeszköz, a történetfabrikáláshoz.

Aki lemond róla, saját életének történetéhez sem ért.

Érdekes, hogy a felmérések szerint, nem az internet szorítja ki elsősorban az olvasást...
Hanem az az átkozott doboz, a nappali közepén.
Legalább annyira csábít lustulásra, mint jó barátja, a kanapé.

A világháló ezzel szemben, már aktív információvadászat.

Bár közel sem annyira vakmerő, mint amikor az ember, egy jó könyvvel edzeni kezdi.

Aztán ismeretlen tájakon teszi próbára, a képzelőerejét.

                                                     €$@ß@