Az Élet, egy nagy folyó.
Folyton áramlik, mindig mozgásban van, sosem ugyanaz.
A kérdés az, áramolsz e Te is szabadon...
Vagy csak sodródsz öntudatlanul?
Az életünk egy hatalmas folyó.
Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé.
A magányos léttől az egység felé.
Cseppek a tengerben.
Cseppek az óceánban.
Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele.
Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.
Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát, legyőzve hegyet.
Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson.
S ahogyan ez a picike forrás táplálja úgy lesz egyre bővizűbb, úgy lesz egyre nagyobb, egyre erősebb, míg folyóvá nem tágul.
Halad rendületlenül, minden akadályt legyőzve.
Ami nem tartozik a létéhez, azt hordalékként maga alatt, vagy a parton hagyja.
Mindig csak a tiszta víz áramlik tovább.
Soha nem halad egyenesen.
Utakat keres.
Kanyarog.
S végül célba ér, eljut a tengerbe, az óceánba, bármilyen hosszú is volt az útja odáig.
Ilyen a mi életünk is.
Tiszta forrásként érkezünk, tiszta a testünk, tiszta a lelkünk.
Mi is haladunk, mi is tágulunk.
Utakat keresünk, kanyargunk.
Ez nem baj.
Ez jó.
A célhoz néha kitérőket kell tennünk.
A hordalékkal van a bajunk, amit útközben összegyűjtünk.
Az a baj, hogy ezt a hordalékot nem pakoljuk le, nem sodorjuk ki a partra, hanem visszük, cipeljük magunkkal.
Visszük magunkkal a sérelmeinket, fájdalmainkat.
Zavarossá válunk.
Elsekélyesedünk.
Hiába táplál a tiszta forrásunk-az igazi, belső önmagunk-mi egyre zavarosabbak leszünk, mert ahogy múlnak az évek, úgy gyűlnek a hordalékaink.
S ezektől a hordalékoktól már nem tudunk szabadon áramolni, mozdulatlanná dermedünk, s ha nem vigyázunk, pocsolyaként végezzük.
Zavaros folyókból csak zavaros tenger lesz.
S ilyen lett a világunk.
Zűrzavarban élünk.
Nincs más út...
Ha élni akarunk, tegyük le a hordalékainkat.
Ha szabadon szeretnénk élni tegyük le a múltunkat.
Ha boldog létezést szeretnénk keressük meg a forrásunkat...
Önmagunkat.
Erről szól, a tükörbe nézés.
Hogy felszabadítod-e magad vagy sem, kizárólag rajtad múlik.
Ez nem jön kívülről.
Én csak kívánni tudom...
Legyél újra bővizű, tiszta, áramló folyó...
Folyton kíváncsi, utat kereső...
A fölösleges hordaléktól megszabaduló...
A tenger, az egység felé haladó boldog létezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése