Nézem az eget..

Nézem az eget, valahol fenn ragyognak a csillagok.
Fellobban fényük, égnek, s én Rád gondolok.

Messze vagy!

Még érzem arcomon puhán simító kezed.
Ahogy bőrömön lágyan vándorol tenyered, s megtapad!
Meleg fészkében temetem mosolygó arcomat.
Puha-lágy otthona, óvón-védőn simogat.
S itt marad!
Ujjaim lassan járják kutató útjukat…

Fedezik fel maguknak arcod, és ajkadat.

Mosolyogj.
Parányi gödröcske mélye, nevető arcodon…

Szemed és ajkad vágyva, megcsókolom.

Csend van!
Tétova csók.

Kutat ismeretlen új ízeket…

Tapintva ajkat, fogat, s birkózó nyelveket.
Hát keress!


Velem Keresd az Életet…

                                                    €$@ß@