Mindig van egy pillanat az életünkben.
Egy pillanat, amikor elfogadhatunk, visszautasíthatunk...
Józanok maradhatunk vagy hallgatunk a szívünkre.
Egy pillanat, ami mindenkinek mindig megadatik.
Egy pillanat, amely rövid, de jelentőségteljes.
Egy parány töredék az életemből...
Oly gyorsan suhant el előttem...
Mint egy hullócsillag a Hold előtt.
S megtörtént.
Egy pillantás alatt kinyíltak a kapuk...
Odaadtam neked mindent Magamból.
Mindent odaadtam, amit egy ember odaadhat egy másiknak.
A legnagyobb bizalommal nyíltam meg Neked és megígértük...
Hogy vigyázunk egymásra!
S egyszer csak eltűntél.
Eltűntél egy szó, egy könny, egy sikoly...
Egy csók, egy ölelés nélkül.
Eltűntél, mint kóbor szellő egy tiszta nyári estén...
Mint egy hópehely, ahogyan a földön elolvad.
Eltűntél, mint ahogy az elmúló nap éjfél után...
Ami soha vissza nem hozható.
Éreztem, hogy Te vagy a napsugár...
Amitől a jácint kinyílik...
De télen elfagy a virág.
Volt egy pillanatod.
Választhattál, hogy elfogadod-e ezt a virágot...
Hogy vigyázol-e rá, hogy vízbe teszed-e minden reggel.
Választhattál minden elejtett könnyem után...
Hogy megsimítod-e helyét...
Minden botor léptem után, hogy kézen fogsz-e.
Most is választhatsz.
De Velem, mindez valójában megtörtént.
Az ember, hogy megmentse élete romjait...
Öntudatlanul kapkod bármi iránt...
S elpusztít maga körül mindent.
Tetteid arra valók, hogy megismerjenek.
Céljaid arra, hogy megismerd önmagad.
S az Élet, hogy megtedd ezeket.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése