Szilánkok...

Villám hasít az égen, mennydörgést viszhangoz az éter....

Elmentél!
Itt hagytál!

Nem a természet haragja ez...
Csak fájó szívem reccsenése.
Több fájdalmat, bánatot már nem cipelhetett.

Szívem szakadt...

S milló darabra törve, szana-szét zuhant.
Zokogó lélek keresi az apró részeket...
Hogy a tömérdek szilánkot összerakva.
Újra életet lehelhessen belé...

Nehéz munka lesz...

Tengernyi könnynek árjával a nagy mű végre készen.
Mosoly villan...Reményteli!
Ima halkan rebben...
S az életet adó lehelet súlyától a szív...
Ezer apró darabkára hullva...
A lélek könnytengerébe merülve, végre nyugodtan elalhat.

Nem kell többet félnie...Beforr e a heg, valaha!

                                                  

                                                                         €$@ß@