Ha sírni látod a bohócot...

 

 

 

 

 

 



Fájnak..!

Az elmúlt idők letűnt királyai...
S nehezen, hiszem el...
Hogy senki semmit nem követel...
Belőled.

Az Én volt udvarom, csacska Hölgyei...
Ugyanúgy fájnak Nekem...
Hisz mind megannyi tévedésem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

S megfagy a könnycsepp, tenyeremben...
Ha érzi, hogy Ő is, tehetetlen.

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy Miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted.

Feszít néha belülről, egy fájdalombuborék...
S nehezen múlik el...
Ha Nekem egyedül kell...
Elűznöm.

Hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék...
S komolyan is veszem...
Látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

De megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted...

 

                                "Pierrot"