Vallomás...

Mozdulatról mozdulatra épült bennem a csoda...

Míg felérve torkomig, szétszaladt...
Idegsejt suttogta idegsejtnek...
Amit mondtam volna, ha szólni tudnék...
Szeretlek...

Ez gyönyörű, és mondani, soha nem elég...

De csak éreztem, és kapaszkodtam Beléd.
Ahogy most is, minden gondolattal.

Új tavasz…

Hisz, még Bennem zsong a nyár...
Az ünneplőbe öltözött lélek, amivel vártalak...
A kigondolt és el nem hangzott szavak...

A mozdulat...

Ahogy hozzám hajolsz, arcunk összesimul...

S egy pillanatra megpihensz a csók előtt.

                                          €$@ß@