Meddig élnék, mondd, hangod nélkül, meddig élhetnék...

Életem, mit húrjaidon fontál Nekem, elkísér...

Egy kottába írt olthatatlan szenvedély.

Mert benne él a holnap minden új remény...

Amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem...

Ki minden nappal más dalt dúdol el s hiszem...

Ez átsegít majd minden bajon...

Van hitem..!

Ha itt vagy Velem minden rezdülésemben...

Csak játssz Nekem..!

Mert meddig élnék, mondd, hangod nélkül, meddig élhetnék...
Hiszen ott vagy minden dalban Nekem éreznem kell...

Sok őszinte hangban.

Nem találnék mást, hogy mondjam el.

Oh, hogy mondjam el..!

Félek túl kevés Én bármit adhatnék...

De a tűzbe mennék Érted bárcsak érthetnéd.

Nélküled már rég semmit sem érhetnék...

De Nekem élnem kell..!

Te vagy a hangszerem...

Veled az élet minden másodpercét élvezem...

A hangodat már száz közül felismerem...

Játssz, hogy mindig halljam, mert így van hitem...

Tarts életben..!

Mert, meddig élnék, mondd, hangod nélkül, meddig élhetnék...

Hiszen ott vagy, minden dalban, Nekem éreznem kell...

Sok őszinte hangban...

Nem találnék mást, hogy mondjam el...