2010. november 5., péntek

Ahogy a karjaidba zársz, az a legszebb vallomás...






Árnyékod nélkül mit ér a fény…
Értelmetlen a nap, mi nem Melletted ér.

Álmaink nélkül, nincs remény…
Míg világ a világ, kérlek légy Enyém.

Emléked nélkül, mit érek Én…
Volt, hogy távolodtál, Bennem, mégis élt a remény…

Ábrándjaimmal lelt rám az éj…
Ne csak álmaimban légy az Enyém.

Mikor itt vagy, úgy ölelsz, mint senki más…
Ahogy a karjaidba zársz, az a legszebb vallomás.

Szívünknek most a föld megáll…
Mert ahogy ölelsz, úgy nem ölelt még senki más.

Szerelmed nélkül mit érek Én…
Lágy hangod nélkül nincs, mi elkísér.

S ha nem lesz több holnap, nem bánom Én…
Nélküled nincs jövőm, nincs ki elkísér.

Ha a múltban élsz, ott nem lel rád a holnap…
S nincs jövő, ami csak Ránk vár.

Most van itt a perc, ami már nem csak egy látomás…
Hát töltsd Magadba, a szívem szerelmes dallamát.
 


                       €$@ß@




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése