Tudod Királynőm…
Lassan egy éve, majd minden nap, írok Neked.
Ez számomra olyanná vált...
Mintha egy virágos réten, virágokat szednék csokorba.
Azután, mikor a késő éjszakában elkészülök vele...
Meglátok egy közte megbúvó virágot, s arra gondolok…
Lám, eddig ezt észre sem vettem.
Pedig tudom, Érted, csak is Érted alkotom az egész csokrot.
S mi közben újra meg újra átolvasom...
Azt veszem észre, hogy a többi csak a zöld, csak kísérő.
Ahhoz az egyetlenhez.
Mert minden nap van egy egyetlen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése