Csended titka vagyok, éjbe halkult sóhajod…
Csillag-fűz lombokról Rád hajolok…
Mint meztelen fénybe bújt szerelem óhajod.
Köpenyed vagyok, mit válladra terít az est…
Húzz magadra emlékem melengetve.
Lehelet-sál vagyok nyakad szirtjeire fonódva…
Mint alkonyi harmatcsepp…
A hűvös őszi légből, ajkadra hullva, szívedig olvadok.
Pillantásom tüzén, fáklyák gyúlnak Neked az éjben…
Sóhajom fonalából lélek-kabátot kötök Rád.
Lélegzetem selymén, lét-paplanoddá hímezem magam...
S múltunk szilánkjaiból égetem lelkedre sorsunk...
Egyé olvadt igazának tükrét.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése