Minden Benned van...

Ha abroncsként szorít az idő...
A tegnapok koporsóba zárnak, s eltemet a magány...

Megtört hited keserű  könnye mossa szét jelened...

Szemedre árnyat vetnek a félelmek...
Nézz az árnyak közé és lásd...

Köztük parányi csillag dereng, az élet fénye...

Kivezet a mélyből, mert holnap új nap virrad Rád...

Az éj csendes hullám, meztelen suttogás, lélegzete szelíd szívdobbanás...

Ha lehunyod szemed, s kitárt lelked beissza pőre illatát...
Megérzed a végtelen, benned szétáradó nyugalmát...
Sosem bánt, árnyait, szélbe folyt tengerét, csupán Te festheted
torzulttá és fojtóvá...

S egyedül Rajtad múlik, hogy megérezd igazi szépségét...

S akár csukott szemmel, Rám találj... 
Minden Benned van...

Belőled születik.

                                      €$@ß@