Az álmok, mindig elkísérnek...
Éjjel-nappal utolérnek.
Finom rezdüléssel Rád talál...
Amiről azt hitted nincs.
Mégis vártad...
Érezted, csak Rád vár...
Miért élnél bilincsben..?
Mint gyönyörű keret...
Úgy fog körbe a képzelet.
S minden tettünk...
Mit szeretetünk diktál.
Megdicsőül szenvedélyünk tüzében...
Míg lelkünk az égbe száll.
Egyetlen őszinte ölelésben...
Légből nőtt karok ölelnek.
Rád nevető ragyogó kék szemek...
Mosolyunk jelenti ...
Az ÉLETET...
€$@β@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése