2010. augusztus 28., szombat

Nem hiszen el, hogy csak álmodunk...




Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint nyiladozó bimbó a harmatot…

Kezem reszket, alva, s ébren is csak Rád gondolok…

A titkos sóhajt, a vágytól burjánzó délutánt…
A kedves szavakat néked, tenéked, Királylány.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint szorgos méh a nektárcseppeket…

Égi enyhet terítesz lelkemre, feledve a könnyeket…

Benned égve, lángoló életű kedv derít…
Mennynek üdve, felejti a bánat perceit.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint szomjazó föld a szakadó esőt…

Földi ember így, még nem szeretett soha Nőt…

Istenek ajándéka, nem érhet föl egy csókodért…
Csókjaidba veszve, véled pusztulni üdvöt ér.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint holdsugár a bűvös éjt…

Szívem rejtett tükrében, Te vagy Aphrodité…

A hosszú esteket s a borút, ha búcsúzunk…

Hogyan mondjam el..?

Amit elmondani sem lehet...
Nem…

Nem hiszem el, hogy csak álmodunk.
 

                            €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése