A szerelemnek három dimenziója létezik.
Az egyik az úgynevezett függő viszony...
Ez az, ami az emberek többségével történik.
A férj a feleségétől függ, az asszony a férjétől.
Kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás fölött, birtokolják...
Majd árucikké alacsonyítják egymást.
Az esetek kilencven százalékában ez történik a világban.
Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezethetne...
Legtöbbször a pokol kapujához vezet.
A második a két független személy közötti szerelem.
Ez csak néha-néha fordul elő, de ez is szenvedést hoz...
Mert állandó ellentét van a két fél között.
Egyik sem alkalmazkodik.
Mindketten annyira függetlenek...
Hogy egyikük sem hajlandó kompromisszumra, alkalmazkodásra.
A költők, művészek, gondolkodók, tudósok egyfajta független életet élnek...
Legalábbis az elméjükben...
S ezért, mind olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni.
Túl excentrikusak az együttéléshez.
Meghagyják a másik szabadságát...
De ez a szabadság inkább nem törődömségnek tűnik, mint szabadságnak.
Nem igazán fontos nekik a másik.
Meghagyják egymást saját közegükben.
Ez a kapcsolat felszínes...
Mert valójában félnek mélyebbre hatolni egymás világában.
Jobban ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez...
S nem akarnak kompromisszumot kötni.
A harmadik lehetőség az összefüggés lehetősége.
Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik...
Akkor ott megjelenik a földi paradicsom.
Két ember, akik nem függetlenek, de nem is függnek egymástól.
Mérhetetlen szinkronban vannak egymással...
Egymásért lélegeznek...
Mintha egy lélek lenne két testben.
Amikor ez megtörténik, akkor történik meg a szerelem.
Csak ezt hívhatjuk szerelemnek.
Az előző kettő nem igazi szerelem, azok csak egyezségek....
Társadalmi, pszichológiai, biológiai egyezségek.
Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése