Helyetted, Neked...

Mi minden lehetnél, még Magad sem tudod..?
Akkor honnan tudnám Én..?

Talán egy szép szó, a mondat elején...

A szó, amit kimondunk...

Szeretlek...

A mondat, amit Én érthetek...

S amit Rajtam kívül, csak Te értesz.

Szeretetet adok, Békét, és Hitet, egy reményteljes életet.
Cserébe add Nekem azt, ami Benned rejtve van...

S Tőlem megkapod, amit eddig titkoltam.

A szerelmem fénye, Téged illet…
Ez a Földön túli boldogság, már csak a Tiéd.
Lelkemből a béke, nem lehet másé...

Szívemben a szerelem, sosem válik köddé.

Éveket, évtizedeket adok az életemből...
Hiányod nem lesz a szeretetből.

Te is adj Nekem mindent, mit másnak nem adtál...

Olyat nyújtok érte, mit nem is várnál.
Ne csak szeretgess, Őrülten szeress, nyíltan és őszintén...
S megízlelheted, a boldogság gyümölcsét.

Így legyél Nekem, igazi jó Társ.

Szívedre hallgass, Velem kapcsolatban...
S meglásd, elérsz mindent, a Mi világunkban.

Én sem hiszem, Te se hidd a rosszat, mi Rólunk szól...

Amit az irigység formál, szavakból.
Engedd, hogy mindig vigyázhassak Rád...
S nem érhet Minket többé, hamis vád.
Én nem leszek, a lelkednek börtöne...

Kérned sem kell, Veled maradok, örökre.

S ha, testemből a lelkem egyszer elszáll…
Lelkednek adja át, minden varázsát.
A verseimet hagyom Neked, hátra…

Ne csak a szerelmedre emlékezz, de egy igaz barátra.

De még itt vagyok, Veled, s Te is tudod, Neked…
S ha majd az kell, én megfogom kezed.
Ha már nem is tudod, nem is hiszed…

Akkor simulj hozzám, s Én hiszek helyetted, Neked.

                                              €$@ß@