A szerelem érzése...
Hiába is próbálná bárki kétségbe vonni...
Egyszerűen, mindenkinek jó...
De sajnos túl kevés embernek adatik meg az a "bizonyos" kitartás.
Mert igenis, a szerelemnek, ha elér...
Végzetesnek kell lennie.
Mert ha igazi..!
Többé nem szabadulhatunk belőle.
Ha mégis..!
Akkor az nem szerelem volt.
Nem vagy cicababa, köpsz a világra...
Tojsz a pénzre, s a kétszínű libákra.
Nem vagy elkényeztetett, bár megvan mindened...
Nem vagy bunkó, de ha kell, megteszed.
Van aki lenéz, van, aki utál...
De nem is akarsz megfelelni már.
A Te világodba csak az fér bele...
Aki melletted áll.
Aki elfordul, menjen...
Neked nem kell...
Ha nem is mindenki kedvel...
Körülötted úgyis kerek a világ.
Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsem az élet nagy titkait...
Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudom a választ.
Miért vagyok itt..?
Mi a lélek..?
Miért álmodok..?
Okosabb lenne talán, ha nem kérdezném..
Nem kutatnám...
Nem sóvárognék...
De a természetem nem ilyen, sem a szívem.
Nem ezért vagyok itt.
Mégis harcolok a változásért, hogy megváltoztassam a világot...
S hogy álmodozhassak a reményről.
Sokáig nem tudván biztosan, kivel találkozom utam során...
Ki fogja majd a kezem...
Ki érinti meg a szívem...
S osztja meg a próbálkozás fájdalmait.
Oly sok küzdelem folyik a szándékért, a célért.
S végül, csak Egymásban találjuk, meg ezt.
A természetfeletti események közös élményét.
S az evilágiét.
Minden ember alapvető vágya, hogy rokonlélekre leljen.
Hogy kapcsolatba kerüljön Valakivel.
S hogy így a szíve mélyén tudja...
Nincs egyedül.
Mert Te Velem vagy, s Én Veled...
Kedvesem...
Csak szeress...
De, ne kérdezd, hogy miért...
Ha nem Magamért, hát Magadért...
A jövőnkért, egy napunkért...
Azért a tündöklő mosolyért...
Mit ízlelhet az ajkam...
Ennyiért..!
Ki, vagy Mi vagy Te, mit gondolsz..?
Az, mit a szív, mit az agy...
S mit a szemed kintről kölcsönbe kap..!
Ne félj kinyílni...
Szabadabb leszel, csak...
Minden porcikáddal gazdagabb...
De nem csak Velem...
A világgal..!
Amikor a változás szelei fújtak...
A kétkedők, falakat húztak föl...
De Én az optimizmusomnak köszönhetően, vitorlát.
Mielőtt elítélsz...
Vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat...
Érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket Én megtettem...
S botladozz meg minden kövön, amelyen Én megbotlottam...
De mindegyik botlás után állj fel és menj tovább...
Úgy ahogy Én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz Rólam, Felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz..!
Ismersz..?
Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...
Csak Téged szeretlek..!
Ahogy begombolod a kabátod, s vitatkozol Velem...
Ahogy a nyakamba bújsz, s könnyeid végigfolynak melleden...
Mert szeretsz, s Én szeretlek..!
Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...
A kezedet szeretem...
A tenyeremen állva, szédülsz hirtelen...
Markom bezárul, vonásaimba ágyazva alszol védtelen...
Mert megóvsz, s Én megóvlak...
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
A szemeidet figyelem...
Ahogy arcom elsuhan benne, egy szombat reggelen...
Ahogy fáradtan, lecsukódik Benned a világ minden éjjelen...
Mert benne élsz, s Én Benne élek..!
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
Néha, túl bonyolult vagy Nekem...
A hangodba bújva, egy pillanatnyi csend terem...
Megnyugszom, nem akarok más ember lenni...
Mert bennem élsz, s Én Benned élhetek.
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
Nem kérdezel sosem...
Mert szeretsz... Ahogyan Én szeretlek...
Mert megóvsz... Ahogy Én is óvlak...
Mert hiszel Bennem...
Ahogy még Én sem hiszek.
Egyáltalán mi az, hogy "jónak lenni"..?
Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót..?
Ki állítja fel az irányelveket..?
Ki alkotja meg a szabályokat..?
Bizony mondom...
Mi, saját magunk szabjuk meg a szabályokat...
Mi magunk állítjuk fel az irányelveket...
S mi Magunk döntjük el, jól cselekedtünk-e...
Vagy jól cselekszünk-e.
Mi vagyunk az egyetlenek, aki eldönthetik...
Kik és Mik vagyunk valójában, s Kik és Mik akarunk lenni.
Mint ahogy ítéletet is csak Magunk alkothatunk Magunkról.
Kedvesem...
A világ tágas, s ha körülnézel, minden zuga tele van fájdalommal...
De szerencsére, örömmel is.
Az előbbi tart minket a növekedés ösvényén...
Míg a második, segít elviselni az utat.
Ha elszántad rá magad, csak úgy teheted, mint Én...
De azt tudnod kell...
A holnap nem ígéret, csupán egy esély..!
Ha azt akarjátok, hogy ti álmotok is valósággá váljon...
Semmi mást nem kell tenni...
Csak felébredni..!
S nem pedig álmodozni tovább és tovább.
