Az igazi művészet...

Kedvesem...

Nem az volt művészet, hogy megtaláljalak, majd megkedveljelek...
Sokkal inkább annak mondhatóbb, Téged megismerni...

Hibáiddal együtt elfogadni...

S éppen azért, vagy annak ellenére...

Szeretni, szeretni, szeretni...

                              €$@ß@

Csak vártok...

Ne arra várj, hogy rád írjanak. 
S Te se arra várj, mikor szánod rá magad, hogy rá írj.

A gépeitek előtt ültök és vártok, csak vártok...

Blogokat olvasgattok...
Mint akik félnek kimondani saját gondolataitokat...

Ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnétek.

                                  €$@ß@

Melletted...

Melletted ébredek minden reggel...

S csak nézlek, mikor nyújtózol egy nagyot…
Ásítozol, félálomban megölelsz, s hozzám bújsz.
Mindezt Én már ébren, éberen nézem végig.
Kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit…

S a fülembe dorombolsz, mint egy cica.

Ott vagyok melletted, mikor kijössz a zuhany alól vizesen…
Pucér tested mögé állok, és a nyakadat puszilgatom…
S akkor is, mikor a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.

Ott vagyok melletted és nézem, miként tekintesz rám.

Melletted vagyok, miközben a TV agybutító műsorait nézzük…
Hozzád bújok, akkor is, amikor semmi dolgom sincs.
Melletted vagyok, miközben nevetsz…

Mert jó veled, egymás butaságán nevetni.

Melletted vagyok minden este és reggel…

Jó melletted elaludni, hozzád bújni… ♥

                               €$@ß@

Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...

Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.

Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.

Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
 

                              €$@ß@

A fal...

Építettünk egy falat magunk köré...
De nem azért, hogy kizárjunk mindenkit....
Hanem azért, hogy lássuk...

Ki szeret minket annyira, hogy megmássza.

                                      €$@ß@

Nő...

Nekem kellett egy Rosszlány...

Aki miattam lett Jólány...

Mikor mellettem van Széplány...

Móka közben olyan, mint egy Kislány...

Az élettől lett Nagylány...

S a szerelemünktől vált azzá, ami...

 Nő..!

                              €$@ß@

A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@