A Te szíved...

 

 

 

Nem csak a madárnak van fészke.

De a lelkemnek is.

Igen...
Van egy fészek, ahol Ez a lélek, ugyanúgy otthon lehet.

Ahonnan szárnyra kelhet s ahová visszatérhet.

Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést.
Nyugalmat...
Egy ölelő érzést...
Otthont...
Biztonságot...
Új erőt...
A szárnyalásához.
Igen...
Van Nekem egy ilyen fészkem...

A Te szíved.

                                  €$@ß@

Csütörtök van...

 

Tudnunk kell tétlennek lenni...
Ami korántsem lustaság.

Mert a fizikai tétlenség, szabadjára enged valami mást...

Az álmodozását...
Ami viszont üdítően hat a fáradt gondolatainkra...
Akárcsak ez a mostani eső az udvarunkon letaposott fűre...
Valahol azt olvastam...

Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

Pedig még csak csütörtök van...
Vagy inkább...
Már csütörtök van..?

€$@ß@

Kívül belül...

 

 

 

Ahogy egyre inkább megismerünk valakit...

Külső tulajdonságai, apránként elhalványulnak.

Már nem az számít...
Milyen színű a haja, milyen az alakja...
Sokkal inkább a lelke kerül a figyelem középpontjába...
Ezért is mondják...

Igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele s nem a külsejébe.

Egy külső után persze vágyakozhatunk...
Tetszhet nagyon egy igéző szempár...
Egy bájos mosoly...
A többiről nem is beszélve...

De ezeket csak a szemünkkel szeretjük, nem a szívünkkel.

Mert mikor megismerünk s megszeretünk valakit...
Minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik.
Ez a szeretet lényege...

A tökéletlenségek mögött meglátni a szépséget...

                                             €$@ß@

 

 

 



A Nő...

 

Sok minden tudunk.....
Csak az okokat nem.

A világ számtalan csodáját felfedeztük már...

Látjuk az összefüggéseket, ismerjük a folyamatokat.
Csak sokszor az okokat nem.
Hogy miért..?
Miért indul el egy folyamat..?
Mi váltja ki..?
Miért éppen úgy..?
Miért éppen addig tart..?

Miért jó egy érintés..?
Miért varázsol el egy szempár, egy  mosoly...
Egy gyengéd csók, egy ölelés..?

Lehet, hogy a fizikai folyamatokat tudjuk...
De, hogy miért éppen...
Az az érintés...
Az a mosoly...
Az a kézszorítás...
Az a csók...
Az a meleg ölelés...
A jó...
A varázslatos...
Ezt nem tudjuk megmagyarázni.

De lehet, nem is kell...

Mert ez a csoda...
Ez a rejtély...
Egy titokzatos, szép, megfejthetetlen világ.
Amit úgy hívnak...

Nő.

                               €$@ß@

 

 



Tihany...

 

 

Lehet-e egy Veszprém megyei település szépségét...
A Nőies jelzővel illetni..?

Úgy gondolom...
Igen.
Hiszen a Balaton part leglátványosabb települése...

Szédítő panorámájával mélyen belenyúlva tavunk belsejébe...

Mérhetetlen harmóniával és romantikával kápráztatja el az idelátogatót...
Csábító bájában, s minden látnivalójában...

Ott lapul a lágyság a kedvesség a művésziség.

Tökéletességének koronája az a finoman fűszeres, búja illat...
Hát igen a levendula illata...

 

Ami köztudottan óriási szerepet játszik a vonzalomban.
S az illathoz tartozó szín...

Lila...

Varázslatos, lágyan hullámzó...
Szimbólikus jelentésű...

Egyensúly ég és föld...
Értelem és vágy...
Bölcsesség és érzelem között.

Minden kétséget félretéve...
Most már ugye Te is elhiszed, hogy...

Tihany egy abszolút Nőies vidék...

                                                  €$@ß@

 

 



NoComment... :)

 

 

Nem csak Én...

 

De legbelül, mindenki  örökre gyermek marad...

 

S még mielőtt azt hinnéd, Te kivétel vagy...

 

Óriásit tévedsz...

 

Ha nem hiszed...

 

Nézz csak mélyen Önmagadba...

  

                                                                                          €$@ß@

 

 

 

 

Nekünk...

 

 

Észre vetted már...
A fontos dolgok, mindig egyszerűek.

Egyszerűen, csak fontosak...

Nekem, Neked…

                                €$@ß@

 

 



Álom-álom édes álom...

 

 

Az álmok...
S az álmaikért, szenvedélyesen küzdők viszik előre ezt a világot.
De azt vajon hányan merjük vállalni, hogy...

Az álmainkért éljünk..?

                                          €$@ß@

Gyereknapra...

 

 

Igazából, sosem akarok felnőni...

 

Legyen elég az...

Megtanultam, miként viselkedjek mások előtt.

 

A többi meg...

 

Művészet...

 

 

                                                 €$@ß@

Elmondhatom Magamról...

 

 

 

 

 

Az életemnek, van egy különös varázsa…

 

Nem csak a Tied…

De az Én lábaim is ugrós kedvűek.

 

Az Én vállam is nyomja egy-két mázsa...

 

S elhiheted…

A kétség, néha az én fülembe is gúnyosan nevet.

Az ébredésem nem mindig felhőtlen…

 

Olykor Nekem is elillan néhány hiú álmom.

 

Én is éreztem már, hogy…

Körülöttem minden hullám egyre magasabb…

S nem mindig találtam azt a tenyeret…

 

Mely ezek fölött, óvva-védve a magasba tart.

 

De míg elhiszem, hogy e láthatatlan köd…

Csak pillanatnyi zivatar.

Míg újjászületik minden örömöm...

 

Bár sebzik, fojtják, de akkor is élni akar.

Addig vígan az árnyakon át haladok előre…

Eddig még begyógyult Rajtam minden seb…

Magam mögött hagytam mindazt, ami bánt…

 

Gondtalanul.

Mert csak így mondhatom el Magamról…

Azok közé tartozom…

 

Ki vidáman temet.

 

 

                             €$@ß@

 

 

 

Igazi...

 

 

 

Már megint...

Vagy még mindig..?
Amíg meg nem unom...
Bár tudom...
Van, amit nem lehet megunni...

S a szerelemben pont ez a csodálatos...

Hát igen...

Az igazi szerelem...

Ami több, mint egyszerű, romantikus vonzalom...
Az igazi szerelem, barátság is egyben.
Ezért van az...
Ha igazi szerelmet akarunk találni...
Nem azt kell keresnünk...

Hanem először igazi Barátra kell találnunk.
Tévhit azt gondolni...
Az erős fizikai vonzalom a szerelem alapvető követelménye.
Természetesen...
Ez nem csökkenti a fizikai vonzalom fontos szerepét...
De ha igazi szerelmet akarunk...
Azt kell észrevennünk...
Mit is takar az a külső...

Ott legbelül az Emberben.

Mert csak akkor lélegzünk szabadon...
Ha, egy felettünk álló közös cél köt össze bennünket...
Ilyenkor eszmélünk rá arra...
Szeretni nem azt jelent...
Mint egymás szemébe nézni...

Hanem Együtt nézni ugyanabba az irányba.

Belegondoltál már abba...
Milyen lehet két ember közös utazása...
Ha nincs közöttük egyetértés..?

A közös meggyőződés...

Az érdeklődési kör a célok...
A kölcsönös tisztelet és elragadtatás...
Na, ezek a hosszantartó szerelmi kapcsolat alapjai.

Az egész életen át tartó szerelmet a barátság köti össze.
Sokan hibát követnek el, amikor azt gondolják...
A szerelem a fizikai vonzalomból jön létre.
Elfelejtenek egy igen csak lényeges szempontot...

A külső, nem örök...

A szépség napról napra halványul.
Míg az a szerelem, amely barátságból és tiszteletből fejlődik...

Minden egyes nappal erősebb lesz.

Ezért ahelyett, hogy csak a fizikai vonzódásra fordítanánk a figyelmet...
Olyan társat érdemes keresnünk...
Aki osztja nézeteinket...
Egyetért értékrendünkkel...

Mert Ő lesz az akivel lehetnek közös céljaink.

Éppen ezért, az egyik legfontosabb kérdés...
Amit feltehetünk magunknak...
Amikor azon gondolkodunk, vele akarom e leélni az életem...

"Ő a legjobb barátom..?"

Ha a válasz...

Nem.

Akkor alaposan el kell gondolkodnunk...
Mielőtt ennek az embernek szentelnénk az életünk.

Sok kapcsolatot mentett már meg a barátság.

A barátságot bármikor fel lehet építeni...
Csak meg kell találni a közös pontokat...
Közös érdeklődési kört...
Amit együtt tudunk folytatni.
Két ember újra meg újra közelebb tud kerülni egymáshoz...
Ha barátok lesznek...

Mert a barátság erősödésével együtt nő a szeretet érzése is.

                                  €$@ß@

 

Vörös és fekete...

 

A szerelmet vagy érzed...

Vagy nem...
De jobb ha tudod...
Nincs az az erő...
Ami ki tudná kényszeríteni.

Színlelheted, hogy szerelmes vagy...

Megszokhatod a másikat...
Egész életedet leélheted valakivel...
Kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban...
Családot alapíthatsz...
Szeretkezhetsz minden éjjel...
Még tökéletes orgazmusod is lehet minden alkalommal.
Mégis azt fogod érezni...

Van valami szánalmas üresség az egészben...

Valami fontos hiányzik.

                           

                                       €$@ß@

Szabad vagy...

 

A lelked...
S az életed is nehéz...

De ha végre elhiszed, hogy szárnyaid vannak...

S lassan megrebbented őket...
Elkezded mozgatni...
Egyre gyorsabban és merészebben...

Érezni fogod a változást...

Fölszállsz...
Elhagyod a földet, mocsarat...
Minden bánatod...
Gondod...
Nehézséged.
S csak szállsz...
Repülsz...
Tiéd a kék...
S a csillagos ég...
A végtelen...
Nem köt semmi...
Sem a saját lelked...
S főleg nem egy vesztébe rohanó világ...
Sem egy beteg társadalom gondjai.

Szabad vagy...

S ami még csodálatosabb...

Végre hazataláltál.
 

                       €$@ß@

 

 

 



Lány, vagy Nő..?

 

 

 

 

Lány, vagy Nő..?

Hát igen...
Jó kérdés...
Hol is van a határ..?
Pedig a válasz egyszerű...
Egy lány akkor válik Nővé...

Mikor kialakítja magában a Női öntudatot.

S ez nem jelent mást...

Úgy él a világban, hogy tudja magáról...
Friss...
Üde...
Harmatos...
Szép és kívánatos vagyok...
Lehet csodálni...
Ja és erről nem nyitok senkivel vitát.

Sajnos sokan belebonyolódtok...
Mindenféle centik, kilók, és geometriai formák elemzésébe.
Mintha minden ettől függene, hogy...
Ettől váltok-e gyönyörű Nővé...
S, hogy megfeleltek-e az éppen aktuális nőideál paramétereinek.
Nagyon fontos megértenetek...
Nem attól váltok vonzóvá...
Kihez, vagy kihez nem hasonlítatok...
S milyen általános ideálnak feleltek meg...
Hanem attól, hogy végre elhiszitek magatokról...

Egy varázslatos Nő vagyok...

Szerintetek kell ennél több nekünk..?
  

                                 €$@ß@

Te meg Én...

 

 

 

 

 

Valóban, csak ennyi lenne..?

Mondhatnám azt...
Nézd, ennyi jutott..!

Gyolcs fehér géz a megrepedt szívekre...

Míg a sebhelyekre vadszőlő futott.

Persze...
A hiányon zörögnek a láncok...

A van helyett...
A nincs lett...
Mi nekünk adatott.

De nézd...
Mi...

Csakazértis...

Keressük a táncot...

S begyűjtünk még néhány boldog vacakot.

Kitűzzük magunkra az élet lobogóját...

A bánatkönnyét az idő mossa el...

Most kell szilánkokból összeraknunk órát...

Továbblendítve a holnapunk fele.

Mert mit számít a volt...

S milyen az a volna...

Mi ezer pillanattal vésődött belénk...

Mik úgy ragadtak ránk...

Mint pók a légyfogóra...

Mára nem hisszük...
S tán nem is értenénk.

Mert az kell...
Ami lesz...
A bizonytalan holnap...

Az sem baj...
Ha döcög az időkerekén...

Amit csak egy őrült forgószél kotorhat...

Ha együtt megyünk tovább.

Együtt...

Te meg Én.

 

                      €$@ß@

Szavak nélkül...

 

 

 

Van, mi szavakkal sem mondható...
S nem fér be egy ölelésbe...
Ajkam némaságba zárja...

Csókot adna, vágyna, kérne...

S nem mond el egy mozdulat...
Ha kezemmel a búcsút intem...
Mit, nem árul el mosolyom...

Azt kimondja a tekintetem...

                                 €$@ß@