Alázat..?
Szerénység..?
S, hogy elkerült az erénység..?
Ezeken...
Még mindig csak mosolyogok.
Fejjel a falnak rontottam...
Valamit mindig elrontottam...
De a hibáim az Enyémek.
Nem Én voltam...
Kit, kikerült az igenlés...
A fejbólintás...
A kitérés.
Más lettem..?
Lehet.
De nem idegen...
Nem holmi összeszokott nyúl...
Köztetek az ólban.
Bennem is nyomot hagy az ostorsuhintás...
Nem mindig kőkemény...
Mind, ki...
Csiszolatlan gyémánt.
Bár...
Még mindig lobbanok...
Nem méricskélek.
Egészen...
Tele pohárral adom énem.
S ha Én is telt pohárral kapok...
Kinek-kinek a magáét adom.
Tehetetlen gőgöm egoista fajta...
Ki mindenért a mindent akarja.
Nők...
Vannak napok, amikor megtörtök...
Vannak sebeitek, amiket óvtok...
Vannak álmaitok...
Reményeitek...
Amik éltetnek.
Érhetnek Bennetek csalódások...
Amik elbizonytalaníthatnak...
De van szívetek...
Amit sosem veszítenétek el.
Angyalok vagytok egy ördögi világban...
De ha kell, az ördöggel is cimboráltok.
Van egy csodálatos képességetek...
A Női megérzés...
Ami sokszor segítségetekre siet...
Van kisugárzásotok, büszkeségetek...
S van bennetek egy belső erő...
Ami mindig tovább visz...
Mert Nők vagytok...
Ruhád az éj sötétje, bele szőve alkony fénye...
Smaragd románca, belopva szemed íriszébe...
Tekintetedben a visszapillantó búcsúzó nap...
Hajadban font sárga pitypang...
Gondolatod ringatózó fűágy...
Lelked magasba szálló szabad madár...
A valóság ébred szempilládon...
Pillantásod elillanó tarka álom...
Angyal mosoly kerekedő ajkadon...
Éned álomképe, fantáziámban ragyog.
Ez is Te vagy...
Míg Én...
Én vagyok...
S az is maradok...
Mint minden szenvedéllyel átitatott megnyilvánulásunk…
Úgy egy csók is annyira egyszerű dolog…
Sokaknak szinte már fel sem tűnik.
De ha jobban szemügyre vesszük…
Megláthatná mindenki…
Minden csóknak megvan a maga sajátos
jelentése.
A művészet nem a csókolózásban rejlik...
Hanem, hogy meg tudjuk fejteni a
jelentést.
A Csók…
Minden embere számára másfajta jelentés tartalommal
bír.
Mert nincs két egyforma csók.
A jelentőségét csak az tudja értékelni…
Aki a csókot adja…
S aki a csókot a másikban meglátja.
Csókolózni mindenki tud…
Vagy idővel…
Ha sokat gyakorolja…
Főleg ha van kivel…
Akkor megtanulja.
Hiszen a csók aktusa mióta világ a
világ...
Semmit sem változott.
Kifejezheti egy férj soha nem szűnő
rajongását…
Egy feleség mélységes megbánását…
Lehet jelképe az anyai szeretet növekvő
aggodalmának…
De legfőképp…
Egy szerelmes szív lángoló
szenvedélyének.
De akármit is akarunk kifejezni vele…
Egy alapvető emberi szükségletet tükröz...
A Társunkhoz való kötődés igényét.
S ez a vágy olyan elemi erejű…
Legbelül mindig megdöbbenünk…
Mikor az akit elhalmozunk vele, mégsem
érti ezt meg..!
Apróságok jelentik az életet...
Zagyván összekeverve bennünk.
Egy festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok alkotják...
Hanem a vonalak hajlása. s a színek kevert árnyalata.
A világ színeit és fényeit láthatjuk a szemünkkel.
De e színek és fények...
Igazából...
Csak a szívünkben kelnek életre.
Narancssárga...
Leírva egészen másképp hat...
Mint a szemeink tükrében...
Csak egy szín lenne a palettán..?
Vagy "A" szín...?
Egy szín, ami csillapítja a lobbanékonyságot...
Bátorítja a becsületességet a jóságot.
Elősegíti az önuralmat...
Támogatja a kitartást igénylő erőfeszítéseket.
Ez a szín rendkívül pozitívan hat a kezdeményezőkészségre...
Felébreszti az érzékeket...
Jó közérzetet és jó kedvet teremt.
A buddhizmusban a megvilágosodás fénye...
Míg más vallásokban...
A szeretet kinyilatkoztatása...
A boldogság megfestője.
Ez a szín a lelkesedők színe...
Tökéletes választás a depresszió és a pesszimizmus ellen.
Nyugalmat, örömöt, optimizmust vált ki az emberekből.
A nyitottság az életkedv az önbizalom színe...
Fiatalság árad belőle.
Egy narancssárgába öltözött Nő számára...
Fontos a fantázia szabad szárnyalása a kreativitás.
Ezt a színt viselve szavak nélkül is...
Ünnepelteted az életet.
Ez a szín számos szituációban pozitív jelentést hordoz...
Azonban jelenthet könnyelműséget és felszínességet is.
Kire vagy mire utalhattak e szavunk megalkotói..?
Szép...
Eredetileg Nőt jelentett...
S ami benne a lényeg, az bizony meg is maradt.
Szép az, ami nem több, mint az a magnetikus vonzalom...
Ami egy kívánatos Nő lénye.
A szépségében, mind a mai napig...
Ha valaki megérinti...
Elemi erotikus láng csap fel.
A férfit megsemmisítő tehetetlenség...
A Nő szépségében megnyilatkozó csodával szemben.
Ó azok a vállak...
Ha most tényleg nyár lenne...
S nem csak a naptárra...
Na meg erre a grafikára tekintve hinném ezt el...
Akkor...
De minek is ragozom tovább azt...
Amit inkább látni, érezni kell...
Egy Nő válla.
Hát igen...
Akárhogy is nézem...
Minden misztérium határvidéke.
S az a nyak...
Mert ha igazán együtt él a vállal...
Ugyanolyan titokzatos...
Mint maga a határváros.
A Senki földje.
Egy igazi élettel teli hullámzó csatamező...
A lélek és a test között.
Igen...
Mindenki változik...
Így, Én is.
Nem vagyok olyan kedves, mint amilyen voltam..?
Lehet...
Talán mert nem akarom hogy átgyalogoljatok rajtam.
Eddig sem bíztam meg mindenkiben...
S ezután sem fogom mindenkinek elmondani a titkaimat.
Mert sajnos még így is sok a kamu mosoly...
Ami mögött kétszínű embereket találok.
Megváltoztam..?
De meg ám...
Mert rájöttem...
Az egyetlen Ember akire számíthatok...
Az saját magam.
Megint egy esővel áztatott nap...
Régebben, nem szerettem az esős napokat...
De mostanság, ez valamiért megváltozott...
Van benne valami burkolt érzékiség...
Az esőcseppeken átszűrődő fények mögött megbúvó sejtelmes báj...
Az a nedves melegség...
A síkos úttest...
Csupa-csupa erotika...
Szobáink ablakai az esőfüggöny mögött...
Az esőhöz öltözött Nők...
Mert az eső öltöztet...
Ő is csak egy divatdiktátor...
Vízhatlan köpenyeivel, kalapjaival...
Divatosnál-divatosabb csizmáival, esernyőivel...
S az a titokzatos sietés.
Észrevettétek már...
Esőben a város egészen más...
Mintha az egész város, temérdek lakosával...
Fiatalokkal, idősekkel...
Nyomorultakkal és szerencsésekkel...
Tudna...
Valamilyen rejtett találkáról...
Az öröm csillog a szemeikben...
Mélyen a köd s az esőfelhők mögött...
Melegség, játékosság, elrejtőzés...
Testi-lelki cinkosság...
Névtelenül...
Házszáma és telefonszám nélkül...
Bizalmasan, kedvesen...
Céltalanul...
Mint egy könnyű szerelem.
Pedig nem több ez az egész...
Mint egy esős délután.
