Az eljegyzés, a házasságra való ígéret...
A házasság előszobájának is tekinthető.
Régebben fontosabb szerepe volt...
Manapság kevésbé meghatározó a jelentősége.
Eljegyzés nélkül is lehet házasságra lépni...
De a felkészülés...
Az egymás komolyabb megismerését szolgáló időszak...
Sok esetben igen hasznosnak bizonyulhat.
Az eljegyzési szertartás keretében...
A jegyesek általában jegyajándékot adnak egymásnak.
Ezek különfélék lehetnek...
Okirat, ajándék, gyűrű.
Leggyakrabban vagy jegygyűrűt adnak egymásnak...
Ami általában kettő darab egyforma...
Nemesfémből készült karikagyűrű...
De néhány esetben csak a férfi ad gyűrűt a nőnek.
Ez a hagyomány az angolszász kultúrkörből ered...
Az ilyen gyűrű általában ékkövet tartalmaz...
S kísérőgyűrűnek hívják.
Egy-egy jól megfogalmazott gondolat...
Néha többet ér, mint megannyi könyv.
Az érzés miközben szétárad benned...
Megtermékenyít, eggyé válik veled, segít élni.
Egyszerre csak azt veszed észre...
Jobban megismered önmagad, a társad...
S talán az életed is.
Millió és millió illat száll naponta
szerte a világon...
S ezen tengernyi illat közül
választhat egy Nő...
Amivel beborítva...
Még vonzóbbá teheti lényét.
Bár egy Igazi Nő illat nélkül is
tökéletes...
Mégis, megtalálja azt az egyet, amely
pontosan hozzá illik.
S valahogy azt is megérzi...
Ezt az illatot bizony szeretni fogja a
férfi is.
A férfi, akinek fontos Ő...
Aki Őt szereti.
Mert ez a férfi, a harmóniát látja meg
benne.
Test és lélek...
Szépség és intelligencia...
Mosoly és hang csodálatos egységét.
Amihez ez az illat tartozik.
Ami éppen olyan, mint Ő...
Az Ő egyéniségéhez illő.
Mint a mosolya, a hangja...
A gondolatai, az érzései...
Kopogó léptei, a ruhája...
Amelyekről bárhol, bármikor felismeri...
A Kedvest...
S az illata...
Amely ízléséről árulkodik...
Arról a kellemes Nőről, akit az
illatfelhő magában rejteget.
S a férfi tudja, kit rejt az-az
illat.
A Nőt.
Az Igazit.
Észrevettétek..?
Ma már ritkán szeretünk egy fát, egy virágot, egy állatot.
Pedig ha Ti is jobban belegondolnátok...
Ez a féle szeretet...
Ősibb, mint a hit vagy a szerelem.
Sajnálni egy szomjazó, vagy öregedő fát...
Végignézni lassú pusztulását és a halálát...
Szívszorító.
Néha egy kutyust vagy egy macskát is úgy gyászolunk...
Mint a gyerekünket.
Titokzatos rokonság ez...
Nem az ember és természet rokonsága...
Hanem az élet rokonsága minden Létezővel.
Egyek lennénk..?
Talán igen.
A meséknek van igazuk...
A fáknak lelkük van.
A kutyák pedig nagy tanítómestereink lehetnének.
Sokat tanulhatunk tőlük.
Bizonyos keleti felfogások szerint...
Egy-egy guru, kutyának születik a tanítványa mellé...
Azért, hogy megtanítsa Őt a szeretetre.
Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán.
Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá.
Néha többet, mint egy gyerekre.
Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad.
Egy kutya ritkán ábrándul ki a gazdájából azért, mert az megrúgta.
Szomorú miatta, néha bűntudatos...
De nem azért, mert rossz fát tett a tűzre...
Hanem azért, mert a gazdája ilyen hitvány és ostoba.
Gonosz ember kutyája, ritkán lesz gonosz.
Legfeljebb harapós...
Azt is inkább önvédelemből.
De a legtöbb kutyus...
Jó.
Olykor valóban bölcs is...
Egy nagy lélek.
A vakvezetők például ilyenek.
Néha egy négylábú több dologra tanít...
Mint egy egyetemi professzor.
S ha látod, hogy egy Nő nem jól bánik a virágokkal...
Nem ápolja őket...
Ha észreveszed, hogy nem szereti az állatokat...
S közönyösen bámul egy lihegő kutyusra...
Ne vedd el feleségül.
Előbb-utóbb kiderül, hogy nem tud szeretni.
Nem működik az a legbensőbb összetartozás-élménye...
Ami tartósan összeköthet vele.
