2013. november 29., péntek

Vicc..? Vagy valóság..?


 
 
 
 


A november, csak látszólag dögunalmas hónap...

Valójában teli s tele van izgalommal...

Az egész világ, óriási készülődésben van...
Persze, csak titokban.
Ott vannak például, azok a nagy bajuszú fejszés emberek...
Akik, az éjszaka leple alatt, kivagdalják a fenyőcsemetéket...
(Az erdőszélről...)
Aztán, az áruházi eladók...
Akik új, de borsos árcédulákat aggatnak...
A márciusban már leakciózott téli ruhákra.
A csoki-gyárosok...
Na, nem a beosztottak...
Hanem azok...
Aki a nagyobb nyereség érdekében...
Ügyesen kivonatják az ízt az étbevonó masszából...
Amiből csoki-mikulásnak felöltöztetett húsvéti nyulak készülnek...
Majd beszivárognak az iparművészeknek keresztelt...
Műanyag fröccsöntő kisiparosok...
Akik kék műfenyővel próbálnak elkápráztatni minket...
A dejót nagyüzemi bejglikbe belecsempészők...
A Jingle bells-re versengve hangolódó rádióadók...
Az útmenti só készleteket feltöltő akadálymentesítők...
A mikulássapkát húzó hajléktalanok és plázacicák...
berúzsozott nózijú rénszarvasok...
Eközben otthonainkban levél íródik a Jézuskának...
Melyet nekünk, Apukáknak kell majd kézbesítenünk...
De nem szabad ám elolvasnunk...
Mert titok.
A párjaink meg nagytakarítást terveznek...
Mert mégiscsak Karácsony lesz...
Meg leszaladnak lezsírozni a cukrásznál a bejglit...
A kifőzdésnél a halászlét...
Vagy ott a pálinkát szokták..?
A fodrásznál az időpontot...
A nagymamák előveszik a spórolós borítékot...
A nagypapák meg az új elemet a táncoló télapóba...
Míg mi...
A zenélős fényfüzér körtécskéit csavargatjuk...
Mindeközben azon elmélkedünk, vagy mélázunk...
Bizony milyen gyorsan elrepült ez az év is...
S, hogy tavaly ilyenkor is pont azt tervezgettük nagy titokban...
Mármint, hogy milyen sorokban fogunk ácsorogni...
Meg kinek mit és mennyiért...
Melyik rokonunkhoz melyik nap...
Ki legyen meghívva...
Kinek legyen csak írva...
Kit fogunk majd etetni...
S kit elég csak itatni...
Aztán az utolsó pillanatban...
Elmenni, kiválasztani majd aranyárban megvenni...
A két hónappal ezelőtt frissen kivágott fát...
Természetesen a nagy bajuszú, fejszés embertől...
S felkötni a nagyszoba ablaka alá...
Eldugni a pince mélyén, a spájzban...
Meg ne lássa a gyermekünk...
Hiszen azt az angyalka hozza.
S este Kedvesünkkel a tévét bámulva arra gondolni...
Persze csak titokban...
Miért is van, hogy az ember már novembertől stresszel...
Miközben...
S most, hogy megint eltelt egy év...
Megint az a fránya november van...
S ugyanúgy ülve a tévé előtt...
Abban reménykedve titokban...

Nem kéne idén is pont ugyanazt gondolni és tenni...

De minden elmélkedés ellenére...
A karácsony meg csak készülődik...
Nem stresszel, mert úgy van vele...
Ő bizony akkor is lesz, ha leég a bejgli, vagy bezár a bazár.
Fénygömböket aggat a fák ágaira...
Zúzmarát szór a játszótéri padokra...
Szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben.
Elmegy az iskolai ünnepségre...
Újra meg újra megnézni a három királyokat...
S nem titok...
Picit meghatódik, az igaz...
Szívből jövő ölelést láttán.
Az ajándékok kibontását viszont minden évben végig mosolyogja...
Mert tudja...

A valódi ajándékot, úgysem lehet becsomagolni.


                                       €$@ß@

 

2013. november 27., szerda

Hópihe...


 
 


Bár az idén, sokat váratott magára az első havazás...
Azért nagy nehezen csak megérkezett ez a téli csoda.
Rohanó világunkban...
Ritkán szakítunk időt megcsodálni a természet nagyszerűségét...
De mint mindig...

Ebben az esetben is megéri lelassítanunk pár pillanatra...

S kicsit közelebbről megnézni ezt a csodát...
Akár ennyire közelről...
Hatalmas türelemmel érdemes célba venni a téli tájat...
Célkeresztben  pedig a legérdekesebb hópehely formákat.
A makró fotók készítése közben...
A legkevésbé sem szabad bánni, hogy...
Egy-egy jó képért a földön kell csúszni-másznia a csípős hidegben...

Hiszen a gyönyörű végeredmény megéri a fáradságot.

A kép láttán...
Egyszerűen lenyűgöz a finom hópelyhek összetett geometriája és sokszínűsége.
S hogy mit tanulhatunk ebből a nézelődésből..?
Talán csak ennyit...
Az univerzum legapróbb sarka is tele van csodával...

Ami csak arra vár, hogy felfedezzük...


                                                     €$@ß@

2013. november 17., vasárnap

Mind-mind...




 
 

Szeretem a szemeid köré gyűlt apró barázdákat...

Melyek, Hozzád hű örök csodák...

Nap mint nap, gyönyörködve figyelem'' amint...
Arcodra mintázzák éveid szelíd nyomát.
Szeretem kezed érintését, benne nyugszik az életem...

Sóhajokká simítod a múltat...

S hagyom, hogy szép álmokba ringasson a jelen.
Csodálom, ahogy az út körbefonja...
Lépteid könnyed mozdulatát...
Minden, mi Belőled indul, s hozzám megérkezik...
 
Mind-mind, lelked mosolyából fakad.
 
 
                            €$@ß@

2013. november 7., csütörtök

Csillagom...




 
 

Ha Te is ebben a ragyogóan tiszta...
Novemberi éjszakai égboltban gyönyörködnél...
Mint most Én...
Akkor megértenéd azt...
Amit Én...
Minden csillaghoz egy okot kötöttem...

Miért is szeretlek.

A hideg ellenére egész jól szórakoztam mindaddig...
Míg el nem fogytak a csillagok...

 
                       €$@ß@
 
 


2013. november 5., kedd

Tökéletes..?


 


Nem akkor alkotunk tökéletest...
Ha már nem tudunk mit hozzátenni...

Hanem, amikor már nincs mit elvenni belőle.

 
                            €$@ß@

2013. november 4., hétfő

Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek...



          

 



 



           



Ahonnan jöttél elillan, amerre tartasz sehol még...
Az élet a kettő között van, a Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs, de inkább leépülsz...
Ott állsz egy sorban feladni, belehalni készülsz.
 
Szeretlek, bármit tehetnél, szeretlek’ másképp mondani...
Nem lehet, nem is tudom miért, szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...
Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Születsz, hogy tanulj, amíg lehet, felnősz azt mondod, hogy te már...
Túl vagy, majdnem mindenen, rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...
Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni...
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad.