2015. november 15., vasárnap

Tájról-tájra...






Éjszaka ló lépésben, hol verdánk aranyos fapados…
Ide lecsorgunk délre éppen, utunk a huszonhatos.
Turul tárul elénk, szárnyain röppenünk vissza a múltba…
Mikor szobrot emeltek Szent Jánosnak, ki korát felülmúlta.
És ha tovább úszunk le a folyón, miről csukát is neveztek el…
Belénk égett, hogy minden időben, minden időben viselni kell.
Itt van a legtöbb, sarok, itt forrnak a legjobb sörök…
Itt születnek a legszebb sorok, a Tisza partról, ami örök.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…
Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.
Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…
Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

A fák alatt pihen a pincesor, mihez asszisztál a vén Sajó…
Itt hétköznap is folyik a bor, és 603 hang hallható.
De csitt, az Alföld közepén, elindult valami moraj…
Máshol mindenki verhető, de itt verhetetlenné vált az olaj.
Régi országunk közepén, hol majd kezedet fogom…
A Katalin 2 mi csendben oson, vígan a Káka fokon.
Csók csattan mamut fenyő alatt, két karom erős satu…
Hogy a zebrán a zebrába megyünk, megsüvegelni Tessedik Samu.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…
Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.
Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…
Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…
Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.
Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…
Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ közepe.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…
Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.
Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…
Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

                                                 MCL





2015. október 12., hétfő

Mondd...






Mondd, Kedvesem...

Ha fáj valami...
Ki vigasztal Téged..?
Átölelve, súgja...
Van még reménységed...
Letörölve, titkon ejtett könnyed...
Kezét nyújtja...
Ketten, együtt...
Együtt, bizony könnyebb...
Ki melletted áll...
Bármily nagy a bánat...
Vágyakozik, sóvárog utánad...
Ki mindent megtesz, hogy jókedved legyen...
Menedéket épít... 
Neked...
Távoli nagy hegyen...
Oltalmazód...

Erős pajzsod, vérted...
Úgy szeret...

Ha kell, harcol érted.
S, ha nagyon fáj az élet...

Muszáj lesz majd sírni...
Megsimogat...

Segít...
Segít Kibírni...
Mondd...

Ha egyszer emlékezel...
Milyen lesz emléked..?


                  €$@ß@

2015. július 23., csütörtök

Míg...






Csak magányos utazó voltam...
Jöttél, s lettél bennem utazás.
Az utamon lépdelj finoman, lágyan...

Míg az álmaimon jársz.

                               €$@ß@

2015. július 19., vasárnap

Szabadnak születni...





Az ember az egyetlen szabad lény a földön. 
A kutya kutyaként születik, kutyaként él, és úgy is hal meg...
Nincs más választása. 
A rózsa mindig rózsa marad...
Nincs lehetősége arra, hogy átváltozzon mondjuk lótusszá.
A választás kérdése szóba sem jön...
Választás nélkül pedig nincs szabadság. 
Az ember ebben különbözik minden más létezőtől a világon. 
Ez az ember méltósága, különlegessége és egyedisége a mindenségben.
Mert, míg az állatok egy bizonyos programmal születnek...
Az ember program nélkül születik erre a világra. 
Az ember tiszta lappal indul, még semmi nincs ráírva. 
Neked kell kiteljesítened magad...
Te teszed azzá önmagad, amivé tenni akarod.
Az ember nem egyszerűen szabad...
Az ember maga a szabadság. 
A legbensőbb magja, a lelke. 
Abban a pillanatban, hogy megvonod tőle a szabadságot...
Megfosztod a legfontosabb kincsétől. 
Az ember szabadság nélkül teljesen elveszett.
Minden pillanatban te magad alkotod meg önmagad. 
Ha elfogadod a végzetszerűség elméletét...
Azzal is te magad döntesz az életedről. 
Ha elfogadod a végzetszerűséget...
Azzal a rabszolgák életét választod...
De ez is a te választásod..! 
Úgy döntöttél, hogy bevonulsz a börtönbe...
Hagyod magad láncra verni...
Látod, ez is a te döntésed...

                                      €$@ß@


2015. július 13., hétfő

Születésnapodra...





Kedvesem...


Minden reggel két választásod van.
Vagy, visszafekszel és álmodod tovább az álmaidat...

Vagy, felkelsz és megvalósítod azt.

                                                                            €$@ß@   

2015. május 3., vasárnap

Anyák napjára...






Anyám...

A hangod nem hallom többet...
Anyanyelvemben őrizlek téged...
Szavaid szívem mélyén dübörögnek...
Úgy zengik vissza a mindenséget...
Ahogy azt tőled szóval tanultam...
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden...
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam...
Ez nem szégyenem se büszkeségem...

Anyám vagy..! 

Most már csak a szavakban..!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom...
Drágább a szavad, mélyebben dobban...
Nincs a földön oly kincs, se hatalom...
Mely megfojthatna fiad ajkán....
Unokáid is őrzik „Vénanyót”...
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám...

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.


                               €$@ß@




2015. március 6., péntek

Születésnapodra....



                   

     http://youtu.be/gRwOYQBykNk 



                              


Azért még ne szakítsd szanaszét magad ma...
Azért még ne legyél malac, és...
Ha lehet ritkán tapadj rá a pohárra...
A részeg a részeg előtt sem szép .
Azért még ne legyél be szívva...
Az évek is úgy szállnak mint a füst...
Alig fújod ki, már jön is a vége...
Az élet még tisztán is nagyokat üt..!
Ne feledd ma se, csak az múlik bárhol...
Amit nem őriz meg bent a szív...
Lehet hogy születsz, de te sohasem halsz meg...
A múlt csak az ami búcsút int..!
De mi itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk..!

Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél..!

Engedd el a tegnapot...


Mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél..!

Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva és..!
Ne feledd: nem biztos mindig, hogy a könnyű...

Néha csak a nehéz út ad épülést..!
Azért még ne üsd ki magadat, az agyad ma és...
Azért még ne legyél bohóc, és...
Ha lehet csak óvatosan karolj másba...
Dúdold, mert most jön a legjobb rész...
Azért még ne legyél lehúzva...

Aki barát az jön soha nem hagy el...
Legyen háború, vagy akár béke...
Nem változik, mindig ugyanúgy kezel...
De te adj ma is piros lapot a gondnak...
A valutahitel meg a karrier...

Le van ejtve mind és megy a pokolba...
A bölcsnek az Isten az otthona..!
De amíg itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk!

Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél..!

Engedd el a tegnapot...


Mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél..!

Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva és..!
Ne feledd...

Nem biztos mindig, hogy a könnyű...
Néha csak a nehéz út ad épülést..! 






2015. február 16., hétfő

Befejezetlen gondolat...


 
 
                                                                                                                  (Debreczeny Zoltán/Veszprémi csillagok)

Tudd meg...
Szabad csak az…
Akit Szó nem butít, fény nem vakít…
Se rang, se kincs nem veszteget meg…
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet…
A látszatot lenézi, meg nem óvja..
Nincs letagadni, titkolni valója.
Szabad csak az…
Kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg…
Aki üres jelszókat nem visít…
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít…
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez…
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez…
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e…
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse…
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre…
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg…
Szabad csak az…
Aki…
Ha neve nincs is, mégis valaki…
Vagy forró, vagy hideg…
De sose langyos…
Tüzet fölöslegesen nem harangoz…
Van mindene, ha nincs is semmije…
Mert nem szorul rá soha senkire…
Nem áll szemébe húzott vaskalappal…
Mindig kevélyen szembe néz a Nappal… 
Vállalja azt, amit jó társa vállal…
S győzi szívvel, győzi vállal…
Helyét megállja mindig, mindenütt…
Többször cirógat, mint ahányszor üt…
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság..!
Ezt a megszentelt nevet…
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd..!
Tudd meg…
Szabad csak az…
Aki oly áhítattal mondja ki…
Mint „Főnökének” szent nevét a jó pap…
Szabad csak az…
Kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít…
S lelki béklyó többé nem szorít...
Hiába őrzi porkoláb s lakat…
Az sose rab…
Ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen…
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen… 
Ez nem ajándék…
Ingyen ezt nem adják…
Hol áldozat nincs…
Nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve…
Meghalni tudnak, és élni mernek érte...
De nem azért dúlt érte harc…
Hogy azt csináld, amit akarsz…
S mindazt, miért más robotolt…
Magad javára letarold…
Mert szabadabb akarsz lenni másnál…
A szabadság nem perzsavásár…
Nem a te árud…
Milliók kincse az…
Mint a reménység…
A napsugár…
A tavasz…
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva…
Ráönti illatát a szomjazó világra…
S abból jó testvéri jusson…
Minden szegénynek ugyanannyi jusson…
Míg több jut egynek, másnak kevesebb…
Nincs még szabadság, éget még a seb…
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy…
Te sem vagy még szabad…
Te is csak...





 

Ami igaz volt délelőtt...






Bizony, sokan közülünk férfiak és nők egyaránt...
Úgy érezzük, hogy...

Szinte felkészületlenül lépünk be az élet délutánjába.

De az élet délutánja nem élhető a délelőtti program szerint...
Mert ami elég volt délelőtt...
Kevés lehet délután...
S ami igaz volt délelőtt...
Délutánra már hazugsággá válik.
Amikor kezdünk rácsodálkozni az élet megannyi szépségére...
Elkezdjük önmagunkat becsülni, tisztelni, szeretni...

Rájövünk, hogy többek vagyunk, mint használati tárgyak...

Akiknek mindig meg kell felelnie mások elvárásainak...
Elkezdjük átértékelni eddigi életünket...
Megváltoznak a prioritások...
Mert alapvetően a saját lelki fejlődésünk kerül a középpontba...
De ehhez a belső változáshoz meg kellett élnünk a múltunkat...
Nektek a tiétek...

Nekem az enyémet...


                             €$@ß@

2015. január 22., csütörtök

Szeretet...





Mi is a szeretet?
Érzelem...?
De valóban érzelem..?
Valamiért, ezt gondoljuk róla…


De valójában nem érzelem, hanem cselekvés.

Mivel mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szeretünk egy másik embert, mert viszont szeretetet várunk.
S nem azért szeretünk, hogy minket is szeressenek. 

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére…

Már akkor is szeret…
Amikor a másik még nem…
S azután is…
Amikor a másik már nem.
Szeretni nem több, s nem kevesebb…

Mint, hogy adok, s nem pedig kapok.

Adom önmagam…
Az örömöm a bánatom…
Érdeklődésem, együttérzésem…
Barátságom, hálám, értelmem.
A szeretet lényege…
A másik-centrikus gondolkodás és cselekvés…
Törődés és felelősségtudat…
Figyelem a másik kimondott és kimondatlan igényeire.
S mi még..?

Tisztelet..! 

Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével.
Nem egy illúziót, egy képet szeretünk…
S nem is azt, akinek szerintünk lennie kéne.
Ismernünk kell őt.

Mert nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek…
S nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.

Nem függhet semmitől.
Mivel, elfogadás.
Elfogadni a másikat…
Úgy, ahogy van.

Nem akarni megváltoztatni.

Mivel változtatni, csak önmagunkon lehet.
Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.
Fény és melegség vagyunk a másik számára.
Minél inkább szeretünk s odaajándékozzuk magunkat…

Annál értékesebb lesz az életünk.

                                                   €$@ß@






2015. január 4., vasárnap

Ez az otthonunk...

 
 
 
Volt itt mindig, ki bátran szólt, voltak nagyot álmodók…
A nincsből várat építők, az el nem csüggedők.
Hány nagy gondolat, mennyi szív, mi századok múltán is tenni hív…
Most is új erőt ad lelkesít, hogy naggyá légy megint.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, az égre vésett jelzést…
 
Mit csak szívünk lát.
 
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy áldott itt e föld…
A hömpölygő folyók, az erdők a mezők.
Ez az otthonunk, itt kell élnünk, múltunk és jövőnk…
Minden hozzá fűz, álma bennünk testet ölt.
Mennyi érzelem és szenvedély, mely a téli fagyban is visszatér…
Mindig új tavaszt vár, jót remél, hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet, a gyávaság, csak a szeretet az, ami visz tovább…
Hát, szebb napokban is mindig lásd mások fájdalmát.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, az égre vésett jelzést…
 
Mit csak szívünk lát.
 
S ha gyermeked azt kérdezné...
Miért vagy büszke rá, mért szebb e táj bárminél..?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét…
Miért is él bennünk a hűség a síron túl is még.
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy áldott itt e föld…
A hömpölygő folyók, az erdők a mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk, múltunk és jövőnk...
Minden hozzá fűz, álma bennünk testet ölt.
 
Jöhet ezer új barát, sose keress új hazát.


                                                       €$@ß@