Vannak vágyaink......

 

 

Vannak olyan rejtett vágyaink...
Amiket, még mi magunk sem ismerünk...

Egészen addig, amíg meg nem mutatja nekünk valaki azokat.

                           €$@ß@

Csók ha csattan...

 

 

Mint mikor gyönge áramot vezetnek belénk.
Nagyon finom és édes ízű.

Szerintem a csók az maga a szeretkezés.

A Nő nagylábujjának csókolgatása...
Szexuális túlfűtöttséget okozhat és orgazmust válthat ki...
Mivel a lépmeridián a nagylábujjtól átszalad a nemi szervekig.

A csók élettanilag is egészséges, fokozza az immunitást.

Olyan, mint a gyógyszer...
Naponta többször ajánlott.

Talán a legismertebb csók...
A Júdás-csókja, ami igen bonyolult következményekkel járt.
A Francia csóknál nincsen izgalmasabb.
A kéz csókja a tisztelet puszija.

Intim testtájékra adott puszit nem mindenkinek adunk...
Főleg nem olyanoknak akik úton útfélen szembe jönnek velünk.
A nyelves puszinál a két fél a saját energia körét kapcsolja össze egy egésszé.

Ezért akkora élmény, ami tényleg maga a szerelmeskedés.

                                      €$@ß@

Félelem, hit, szeretet…

 

 

 

Félelem, hit, szeretet…

 

Sokak úgy gondolják, ezek csak érzések...

Pedig sokkal, de sokkal többről szólnak...

Ezek olyan Erők...

 

Amik meghatározzák életünk kimenetelét.

 

Hiszen jóval születésünk előtt jelen voltak...

S az után is itt maradnak, mikor mi már nem.

Az életünk nem csak a sajátunk…

 

Mind össze vagyunk kötve…

 

A múltban s a jelenben egyaránt.

 

S minden egyes jótettünk vagy bűnünk gyökeret ver a jövőnkben.

 

 

                                             €$@ß@

 

 



A múltunk a múltunk...

Nem a múltunk érdekel, hanem az...

Kivé válunk Egymás mellett.

Szeretjük Egymást, ezért is választottunk úgy, ahogy választottunk.

Mert nem véletlenül a múltunk a múltunk.

Tudtuk, hatásait nem iktathatjuk ki az életünkből...
De mégis megváltunk tőle…
Elbúcsúztattuk…
Magunk mögött hagytuk…

Ahogyan Én is, úgy Te is.

A Boldogság egyik titka talán az…
Ha nem hánytorgatjuk fel a múltat.

Hanem megtanulunk a pillanatban élni, azzal foglalkozni.

Egyébként is felesleges…
Megtörtént.
S ami már megtörtént, az elmúlt.
Az egyetlen dolog, amit szebbé tudunk tenni…

Az a most.

                                         €$@ß@

A szavaknak súlya van...

Az élet nem egyszerű, van mi jobban fáj...
Lelkem is gyűrődik, nem bír úgy már.

Figyeld a szemem, látszani hagyom..
Én csak Téged akarlak, vigyázok Rád nagyon.

A szavaknak súlya van, s némelyik teher...
Lelkem tőle összeroppan, romokban hever.

                           €$@ß@

Jöttem, lettél...

Jöttem színarany éjnek, jöttem fekete napnak...
Évek tengeréből, robbantál pillanatnak.

Lettél színarany éjem, lettél fekete napom...
Kagylóhéjába zárt, merülő pillanatom.

Szememben nyílsz azóta, szobámba hoz a reggel...
Távoli esték partján, lecsuksz a két szemeddel.
  

                                €$@ß@

A lehetetlen...

A lehetetlen...

Csupán, egy semmit mondó szó.

Amelyet a kis emberek tettek naggyá...
Mert számukra, könnyebb egy készen kapott világban élni...

Mint felfedezni magukban rejlő erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény...

Mindössze egy elhamarkodott vélemény.

Nem kinyilvánítás...

Hanem kihívás...

Lehetőség...

Egy múló pillanat.

Így hát számomra nem is létezik..!

                             €$@ß@

Ez a boldogság...

Lelkem a lelkedé...
Virágaim, térden állva nyújtom át neked.

Verset írok, felolvasom...
S Te verdeső pillákkal élvezed.

Kebled hullámzik, pír önti el arcodat, kezed nyújtod...
Érinteni nem merem, mert tudom elveszíteném fejem.

Nem, nem lehet...
Talpra szökkenve, menekülnék a szabad levegőre.

Hiába a jeges fürdő...
Te ott állsz, s csak vársz órákon át, kinyújtott kézzel.

Hullámozó kebleiddel...
Tested testemmel ringatod.

Hát ez a boldogság.
Ez a szerelem..!

                                   €$@ß@

Szabadon...

Ha valakit igazán szeretünk...

Nem akarhatjuk, hogy örökre ugyanolyan maradjon.

Engednünk kell, hogy szabadon változhasson.

                                              €$@ß@

Mint ha...

Azt mondják, egész életünkben csak keresünk...

De ez nem igaz..!
Nem mindig.

Csak addig, míg rá nem találunk arra...

Ki ugyan úgy szeret, mint mi.

S ha végre rátaláltunk...
Már csak azt kellene megtanulnunk...
Ne csak néha...
De minden napunk úgy éljük...

Mint ha nem lenne már több időnk.

                              €$@ß@

Tévedéseink...



Tévedéseim felét azért követem el...

Mert a szívemre hallgatok, amikor az eszemre kellene...

A másik felét pedig azért...

Mert az eszemre, amikor a szívemre kellene.

De még mielőtt azt hinnéd, Te különb vagy..?
Hát, óriásit tévedsz…

                                             €$@ß@

Hajóztam utánad...

Elengedtél, visszahívtál...
Nagy vízben vetettem Neked ágyat.

Fáradhatatlan tengerészként...
Kezemmel hajóztam utánad.

Amerre mentél, nyomokat hagytál...
S Én csak mentem, befogadva illatod s a vágyad.

            €$@ß@

Az igazi művészet...

Kedvesem...

Nem az volt művészet, hogy megtaláljalak, majd megkedveljelek...
Sokkal inkább annak mondhatóbb, Téged megismerni...

Hibáiddal együtt elfogadni...

S éppen azért, vagy annak ellenére...

Szeretni, szeretni, szeretni...

                              €$@ß@

Csak vártok...

Ne arra várj, hogy rád írjanak. 
S Te se arra várj, mikor szánod rá magad, hogy rá írj.

A gépeitek előtt ültök és vártok, csak vártok...

Blogokat olvasgattok...
Mint akik félnek kimondani saját gondolataitokat...

Ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnétek.

                                  €$@ß@

Melletted...

Melletted ébredek minden reggel...

S csak nézlek, mikor nyújtózol egy nagyot…
Ásítozol, félálomban megölelsz, s hozzám bújsz.
Mindezt Én már ébren, éberen nézem végig.
Kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit…

S a fülembe dorombolsz, mint egy cica.

Ott vagyok melletted, mikor kijössz a zuhany alól vizesen…
Pucér tested mögé állok, és a nyakadat puszilgatom…
S akkor is, mikor a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.

Ott vagyok melletted és nézem, miként tekintesz rám.

Melletted vagyok, miközben a TV agybutító műsorait nézzük…
Hozzád bújok, akkor is, amikor semmi dolgom sincs.
Melletted vagyok, miközben nevetsz…

Mert jó veled, egymás butaságán nevetni.

Melletted vagyok minden este és reggel…

Jó melletted elaludni, hozzád bújni… ♥

                               €$@ß@

Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...

Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.

Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.

Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
 

                              €$@ß@

A fal...

Építettünk egy falat magunk köré...
De nem azért, hogy kizárjunk mindenkit....
Hanem azért, hogy lássuk...

Ki szeret minket annyira, hogy megmássza.

                                      €$@ß@

Nő...

Nekem kellett egy Rosszlány...

Aki miattam lett Jólány...

Mikor mellettem van Széplány...

Móka közben olyan, mint egy Kislány...

Az élettől lett Nagylány...

S a szerelemünktől vált azzá, ami...

 Nő..!

                              €$@ß@

A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@