Boldog párkapcsolat...

A tudósainknak, hogy mire nincs energiája... 

Egy egyetemi tudóscsoport legújabb kutatása szerint...

Shakespeare Rómeója mindenben tévedett...

Szerelemünk viszonzásának kiváltó oka...

Nem a Nő szépségében rejlik...

Amely féltékennyé teszi a Holdat...

Nem a szemeiben...

Melyekben felragyognak az égbolton a csillagok...

Hanem egy sokkal prózaibb adottságunkban...

A testmagasságunkban...

A kapcsolat tartóssága és produktivitása...

A nő és a férfi magasságának arányán alapszik.

Ha az 1595-ös évek tájékán...

Rendelkezésére álltak volna a modern tudomány eszközei...

Talán erre Shakespeare is rájött volna...

S ki tudja, akkor is rímekbe foglalta volna-e...

Rómeó és Júlia szerelmes érzéseit..?

A bűvös formula pedig 1:1,09.hez...

Egy 180 centis férfi akkor választ a legjobban...

Ha 165 centis nőt választ párjául. 

Ez az arány vésődött, be agyunkba fejlődésünk folyamán.

A genetika sok mindent megmagyaráz...
A wroclawi tudós antropológus... 

Aki elméletét kifejtette a londoni Royal Society-ben... 

Így érvelt...

Az emberek születésükkor már be vannak programozva...

Egy meghatározott magasságú partner kiválasztására.

A nők előnyben részesítik a náluknál magasabb férfiakat...

Egy relatíve magasabb férfinak...

Nagyobb sikere van az utód nemzésében. 

Az általa megvizsgált 600 nő és férfi ideálisnak tartotta...

Az 1:1,09 arányt. 

A 19-50 év közötti kiválasztottak közül...

Enyhén kisebb különbséget még elfogadhatónak tartott...

A nők 24, a férfiak 35 százaléka.

Kivételek persze itt is vannak. 

A különösen magas vagy különösen alacsony férfiak és nők....

Más arányra törekszenek. 

A nagyon magas nagyon alacsonyt...

A nagyon alacsony pedig nagyon magas párt keres...

Abban a reményben, hogy az utódok átlagmagasságúak lesznek. 

A nagyon magas nők kompromisszumot kötnek az utód érdekében...

S ők, sokkal alacsonyabb társat keresnek. 

Ez az ösztön megvan az emberben az idők kezdete óta...

                                             €$@ß@

Válaszd a kötődést...

Mondd, párkapcsolatban élnél...
Vagy inkább kötődnél valakihez..?

Érdekes kérdések ezek...

Mert miről is szól egy kapcsolat..?
A saját döntéseinkről...
Akarom-e a Másikat, vagy sem..?
Amikor ilyen kérdéseken kell agyalnom...
Abban mi az izgalom..?
Vagy miért is kerekedik felül rajta az...
Unalom a másikban való kételkedés...
A bizonytalanság...
Majd szép lassan, minden kapcsolat gyilkosa a bizalmatlanság...
Ezért is mondom...

Akarnunk kell a kötődést választanunk...

Mert, akkor már a kérdés sem merülhet fel, hogy...
Akarom-e a Másikat vagy sem..?
Mivel a döntés, már a gondolat felvetődése előtt megszületett...
Ez az igazi izgalom...

Akarni, hogy az életem részévé váljon...

Reggelente a mosolyára ébredni...
Felemelni, majd mind többé tenni egymást, nap-nap után...
Egy kapcsolat erre sajnos képtelen...
Egy olyan valami...
Amiben folyton-folyvást győzködni kell magadat...
Igen jó lesz, ezt akarom...
Ezt akarod..?
Pedig Te is Én is tudom...
Így nem fog működni...
Én azt akarom, hogy úgy nézzünk egymásra...
Kérdés se merüljön fel...

Egymáshoz tartozunk...

De tudnunk kell, mennyire törékeny minden, ami mögöttünk lapul...
S pont emiatt ragyogjon a szemünk...
Éreztetnünk kell, hogy több a másikunk, mint aminek érzi magát...
Jóval több...
Mert csak így tudunk menni előre...

A kötődés szétszakíthatatlan...

Kísértésnek nincs hatalma felette...
A köztünk lévő áthatolhatatlan milliónyi szál szövi össze az életünk...
Mert a kötődés nem ismeri a féltékenységet, taktikát...

Csak az őszinteséget...

                                  €$@ß@

Csak legyen szeretve...

Ezt mondják Kowalsky Varázsszavai...

"Az ember isten legszebb terve"...

De én úgy gondolom Kowa... 

Az emberi fajon belül is a Nőre gondolt...

Mert bizony így utólag nézve...
Bizony a Nő teremtése, komoly kihívásnak bizonyult...
Alkoss valamit ami mosható, de még sem műanyag...
Bár az evolúció ezt már sajnos  megcáfolta...
Több mint 200 izgő-mozgó cserélhető alkatrész...
Ne legyen rajta kettőnél több kéz...
De egyszerre több gyermeket is  a karjaiban tudjon tartani...
Öleléssel gyógyítson...
Puha is legyen, de erős is...
Viseljen el majd mindent...
De legyen legyőzhetetlen...

Szívem, Magadra ismersz..?

Ne csak gondolkodjon...
De érveljen és egyezkedjen is...
Tudjon sírni...
Mert a könnyei, olyan mint...
Nem, nem olyan mint, annál sokkal több... 

Maga az élet vize...

Benne van a bánata, kételye, szeretete, magánya, szenvedése, büszkesége...
Ereje, ámulatba ejti a férfit...

Mert aki magában tudja tartani véleményét, szeretetét, boldogságát...

Az tud mosolyogni, amikor sikítani akar...
De énekelni is, amikor sírni szeretne...
Megkönnyezi a boldogságát...
Nevet a félelmén...
Harcol a hitéért...
Nála a nemnél mindig van jobb megoldás...

De képes feláldoznia magát a gyermekeiért...

Minden elfér a szívében...
Szilánkok, hegek, örömök, bánatok...
Feltétel nélküli szeretet...
Mert tisztában van vele...

Egy ölelés, egy csók, meggyógyítja összetört szívét...

Valamiért mégsem lett tökéletes...
Tökéletlensége a férfi bűne, szégyene...

Hagyta, hogy elfeledtessük vele mennyire értékes...

                                      €$@ß@

Kendőzetlenül...

Rövidke életünk során számtalan...

Fontosnak és kevésbé fontosnak mondott inger ér minket...

Van, akik figyelnek ezekre a részletekre...

Míg mások közönyösen...

Egy laza válrándítással vesznek, vagy éppen nem vesznek tudomást róla...

Pedig ahogy Én figyelek, minden velem kapcsolatos megélt élményre...

Ami lehet jó, vagy kevésbé jónak mondott... :)

Úgy érzem, mindenkinek hasonlóan kellene gondolkodnia...

Egyszerűen csak...

Felelősségteljesen...

Ki mondja, mondhatja meg...

Mi a fontos, vagy a kevésbé fontos Nekem, vagy éppen Neked.

Tudod, semmi nem történik véletlenül...

Mint ahogy korábban számtalanszor utaltam már rá...

Mindennek oka van...

Az egész életünk egy tanulási folyamat része...

Számtalan sikerrel és buktatóval...

Ezért sem vehetünk semmit félvállról...

Igen is Fontos minden, ami velem, velünk történik...

A tévedés a csalódás a kiábrándulás...

Egy, a szemeinkből legördülő könnycsepp...

A találkozás az elválás...

A boldogság, s a belőle táplálkozó boldogtalanság...

A szenvedély, s az azt felváltó közöny...

Az árulásról, majd a belőle fakadó bűnbánatról ne is beszéljek...

Ugyan olyan fontos egy elviselhetetlen kapcsolat, mint a gyötrelmes egyedüllét...

A hűség, de a hűtlenség is...

Az elhagyás, a visszatérés...

Mind meg kell tapasztalnunk...

Szó szerint mindent...

Jót és rosszat egyaránt...

De nem szabad sportot űzni belőle...

Mert csak azok érdemlik meg egymást...

Akik levetkőznek magukról minden...

Álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot.

                                                                                 €$@ß@

Hála veled...

Egy hálás szív...
Na az a mennyország. 

Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak szex, vagy munka mindig az élet...
Szeresd amennyi jár...
Nem számít, semmi más..!
Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak gond, vagy öröm mindig, az élet... 
Szeresd amennyi jár... 
Nem számít, semmi más..! 

Nem vagy túl derűs néha... 
Viharfelhőkben úszó, ég az arcod... 
Szavaiddal, fecnikre tépsz... 
Pedig ha valami jó, ebben az életben... 
Hogy azzal amid vagy, együtt élhettem... 
Hogy én sem vagyok más és te sem több... 
Lélek a testben, egy ember a földön... 
Akinek tudja jól, hogy mindene ajándék... 
Minden egyes nap, amíg él... 
Mindent amit lát, hall, érint, szeret vagy még nem ért... 

Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak szex, vagy munka mindig az élet...
Szeresd amennyi jár...
Nem számít, semmi más..!
Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak gond, vagy öröm mindig, az élet... 
Szeresd amennyi jár... 
Nem számít, semmi más..! 

Nincs semmi, több ennyi... 
Ez az alap, ez a beugró... 
Csak kritizál akiben nincs hála... 
A tévedése, hogy nincs jobb nála... 
De, csinálja jobban akinek semmi nem jó... 

Még jó, áldás, hogy te választhatsz, hogy melyik úton jársz..! 
Még jó, hogy minden nap, újra kezdheted... 
Még jó, hogy ma is...
Láthatom, hallhatom, foghatom, tehetem, nevethet, sírhat, szerethet, itt lehet, elmehet... 

Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak szex, vagy munka mindig az élet...
Szeresd amennyi jár...
Nem számít, semmi más..!
Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak gond, vagy öröm mindig, az élet... 
Szeresd amennyi jár... 
Nem számít, semmi más..! 

Szép vagy és derűs néha... 
Viharfelhők közt fényt viszel... 
És ezzel engem is jobbá teszel... 
Csináljuk együtt annál úgy sincs jobb..! 

Még jó, áldás, hogy te választhatsz, hogy melyik úton jársz..! 
Még jó, hogy minden nap újra kezdheted...
Még jó, hogy ma is...
Láthatom, hallhatom, foghatom, tehetem, nevethet, sírhat, szerethet, itt lehet, elmehet... 

Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak szex, vagy munka mindig az élet...
Szeresd amennyi jár...
Nem számít, semmi más..!
Félig tele vagy, üres félig...
De nem csak gond, vagy öröm mindig, az élet... 
Szeresd amennyi jár... 
Nem számít, semmi más..! 

Játék az élet...

Mondd...

Játék e az élet...
S íze e a száj..?
Nyomok e a lépted...
Szépséged a báj..?
Szellemed a lélek...
Ágyékod a sír..?

Ne hidd, hogy...

Gyáva vagy ha félsz...
S bús az, aki sír.

De Én tudom...

Lehetsz angyal...

Szelíd szárnyú...

Vagy a múzsám...

Gyermek arcú...

Velem a rosszban...

Fogod a kezem...

Kívánsz majd untalan...

Itt, bennem, velem...

                              €$@ß@

Tájról-tájra...

https://youtu.be/0ygEm1hD_PM

Éjszaka ló lépésben, hol verdánk aranyos fapados…

Ide lecsorgunk délre éppen, utunk a huszonhatos.

Turul tárul elénk, szárnyain röppenünk vissza a múltba…

Mikor szobrot emeltek Szent Jánosnak, ki korát felülmúlta.

És ha tovább úszunk le a folyón, miről csukát is neveztek el…

Belénk égett, hogy minden időben, minden időben viselni kell.

Itt van a legtöbb, sarok, itt forrnak a legjobb sörök…

Itt születnek a legszebb sorok, a Tisza partról, ami örök.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…

Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.

Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…

Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

A fák alatt pihen a pincesor, mihez asszisztál a vén Sajó…

Itt hétköznap is folyik a bor, és 603 hang hallható.

De csitt, az Alföld közepén, elindult valami moraj…

Máshol mindenki verhető, de itt verhetetlenné vált az olaj.

Régi országunk közepén, hol majd kezedet fogom…

A Katalin 2 mi csendben oson, vígan a Káka fokon.

Csók csattan mamut fenyő alatt, két karom erős satu…

Hogy a zebrán a zebrába megyünk, megsüvegelni Tessedik Samu.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…

Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.

Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…

Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…

Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.

Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…

Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ közepe.

Kis ország ne légy szomorú, mindenki szeretője vagy…

Lesz itt még sok száz randevú, gyermekeink édesanyja maradj.

Kis ország ne légy szomorú, négy dalra szomjazónak zene…
Éhesnek rántott hús alakú, de nekünk a világ a világ a világ közepe.

                                                 MCL

Mondd...

Mondd, Kedvesem...

Ha fáj valami...
Ki vigasztal Téged..?
Átölelve, súgja...
Van még reménységed...
Letörölve, titkon ejtett könnyed...
Kezét nyújtja...
Ketten, együtt...
Együtt, bizony könnyebb...
Ki melletted áll...
Bármily nagy a bánat...
Vágyakozik, sóvárog utánad...
Ki mindent megtesz, hogy jókedved legyen...
Menedéket épít... 
Neked...
Távoli nagy hegyen...
Oltalmazód...
Erős pajzsod, vérted...
Úgy szeret...
Ha kell, harcol érted.
S, ha nagyon fáj az élet...
Muszáj lesz majd sírni...
Megsimogat...
Segít...
Segít Kibírni...
Mondd...
Ha egyszer emlékezel...
Milyen lesz emléked..?

                  €$@ß@

Míg...

Csak magányos utazó voltam...

Jöttél, s lettél bennem utazás.

Az utamon lépdelj finoman, lágyan...

Míg az álmaimon jársz.

                               €$@ß@

Szabadnak születni...

Az ember az egyetlen szabad lény a földön. 
A kutya kutyaként születik, kutyaként él, és úgy is hal meg...
Nincs más választása. 
A rózsa mindig rózsa marad...
Nincs lehetősége arra, hogy átváltozzon mondjuk lótusszá.
A választás kérdése szóba sem jön...
Választás nélkül pedig nincs szabadság. 
Az ember ebben különbözik minden más létezőtől a világon. 
Ez az ember méltósága, különlegessége és egyedisége a mindenségben.
Mert, míg az állatok egy bizonyos programmal születnek...
Az ember program nélkül születik erre a világra. 
Az ember tiszta lappal indul, még semmi nincs ráírva. 
Neked kell kiteljesítened magad...
Te teszed azzá önmagad, amivé tenni akarod.
Az ember nem egyszerűen szabad...
Az ember maga a szabadság. 
A legbensőbb magja, a lelke. 
Abban a pillanatban, hogy megvonod tőle a szabadságot...
Megfosztod a legfontosabb kincsétől. 
Az ember szabadság nélkül teljesen elveszett.
Minden pillanatban te magad alkotod meg önmagad. 
Ha elfogadod a végzetszerűség elméletét...
Azzal is te magad döntesz az életedről. 
Ha elfogadod a végzetszerűséget...
Azzal a rabszolgák életét választod...
De ez is a te választásod..! 
Úgy döntöttél, hogy bevonulsz a börtönbe...
Hagyod magad láncra verni...
Látod, ez is a te döntésed...

                                      €$@ß@

Születésnapodra...

Kedvesem...

Minden reggel két választásod van.

Vagy, visszafekszel és álmodod tovább az álmaidat...

Vagy, felkelsz és megvalósítod azt.

                                                                            €$@ß@   

Anyák napjára...

Anyám...

A hangod nem hallom többet...
Anyanyelvemben őrizlek téged...
Szavaid szívem mélyén dübörögnek...
Úgy zengik vissza a mindenséget...
Ahogy azt tőled szóval tanultam...
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden...
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam...
Ez nem szégyenem se büszkeségem...

Anyám vagy..! 

Most már csak a szavakban..!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom...
Drágább a szavad, mélyebben dobban...
Nincs a földön oly kincs, se hatalom...
Mely megfojthatna fiad ajkán....
Unokáid is őrzik „Vénanyót”...
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám...

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

                               €$@ß@