..?

Az az igazi, akit őszintén szeretsz..?

Vagy az, aki mellett őszinte lehetsz..?

                                  €$@ß@

Ott van a gyökerük..!

Azért van a távolság…
Mert vannak a világunkban olyan dolgok…

Amik attól szépek, hogy érinthetetlenek.

Messziről szabad csak csodálni őket…

Így nem veszítenek a szépségükből.

Nem törik le a szárnyuk…
Nem romlik el, vagy meg, az illatuk…
Nem látszódnak a hibáik…
Nem tépi le őket az arra járó.

S így megmaradhatnak annak, aminek születtek.

Nem lesz rajtuk ujjlenyomat…
Nem veszítenek a ragyogásukból…
Nem lehet elrontani, alakítani, s így nem kell javítani sem…
Nem áll módunkban igába fogni, sem megszelídíteni…
Nem kell használni, főleg nem kihasználni, hasznot húzni belőlük.

Nem kell mindent a magunk számára praktikussá tenni.

Ne rángassuk az égből a földre őket…
Nem itt...

Ott van a gyökerük..!

Mi csak a virágjukban gyönyörködhetünk…

Így megmaradhatnak a hétköznapokon is ünnepnek.

                            €$@ß@

Esik...

Megint, vagy végre...

Esik..!

A mi életünk is olyan, mint egy kiadós eső utáni patak...
Néha megzavarodik, majd törve-zúzva kiárad...

De akárhogy is nézem, mindig visszatér a mederbe.

                             €$@ß@

Miért is..?

Az a baj, azzal töltjük életünk nagy részét...

Hogy olyanná váljunk, amilyenek nem is akarunk lenni.

Csak azért, hogy megfeleljünk olyan embereknek...
Akiket nem is kedvelünk.

                                          €$@ß@

Olyan amilyen...

Igenis van, amitől változik az ember.

Csak el kell olyannak fogadni a másikat, amilyen.

                                   €$@ß@

Az igazi szabadság...

Nem feladatod szeretni Engem...

S Nekem sem feladatom, hogy szerethető legyek.

Ha rájössz, hogyan szeress, amikor szerethetetlen vagyok...

Szabad leszek.

De ha viselkednem kell ahhoz, hogy szerethess...

Rab leszek örök életre.

S ez, fordítva is igaz...

                      €$@ß@

Tükörkép...

Az életünk pontosan olyan, mint egy tükör...

Megnézhetjük magunkat benne.
Ha nem kapunk semmit, mi sem adtunk semmit.
Ha nem figyelnek ránk, mi sem figyeltünk másokra.
Ha egyedül vagyunk, mi sem kerestük mások társaságát.
Ha bőségben akarunk élni, tanuljunk meg a bőségben osztozni másokkal.

Mert mindenki csak annyit kap, amit előbb megtanult odaadni másoknak.

                               €$@ß@



Szeretem mert szeretem...

Szeretem a mosolyt, mi ajkadon ébred, ha rám nézel.
Ölelő karod izzó, lázzal telt melegét.

A csillogó fényt, mit arcodra fest a boldogság…
Csókod ízét, mit édessé tesz az ébredő vágy.

Szeretem a szemed, haragos méregzöld tekintetét…
S vitáink után, az édes kibékülést.

Szeretem a napot, az árnyat, a lombtalan fákat…
A viharos szelet, a jéghideg esőcseppeket.

A melletted ébredő álmot, az általad teremtett világot…
A Bennünk lüktető szerelmet.

                          €$@ß@

Valami hiányzik...

Nem azok az emberek hiányoznak, akiket szeretünk.

Az a darabka hiányzik Önmagunkból...

Amit magukkal vittek..!

                      €$@ß@

De Ember vagyok..!

Közel sem vagyok tökéletes.

Hibáztam és hibázom.

Adtam már sok mosolyt és könnyet is...

Csalódtam és okoztam csalódást.

Sokszor hittem annak akinek, vagy amiben nem kellett volna...

S elfordultam attól akiben, vagy amiben hinnem kellett volna.

Szerettem és gyűlöltem néha meggondolatlanul.

Vártam mikor már nem kellett volna, és kapkodtam...
Mikor még várnom kellett volna.
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is...
Néha önző, vagy túl megalkuvó…

De Ember vagyok..!

                               €$@ß@

Őrangyal az, aki közbeavatkozik, és megóv..!

Úgy érzem, magam vagyok sorsom kovácsa...
S hogy végzetem, befolyásolhatom.

De valóban tőlem függ, hogy mikor szárnyalok, vagy mikor zuhanok..?

Vagy egy felsőbb hatalom irányít...?
Az evolúció vezet kézenfogva..?
Esetleg a tudomány mutatja az irányt..?

Vagy egy őrangyal az, aki közbeavatkozik, és megóv..?

Hiába is kérkednék, az Én szomorú kiváltságom is...

Én sem vagyok képes megszabni életemnek útját.

Annyit tehetek, hogy megállok, amikor a végzet szólít...

Remélve, lesz elég bátorságom válaszolni.

                                              €$@ß@

Rakoncátlan szív...

A szerelem érzése...

Hiába is próbálná bárki kétségbe vonni...

Egyszerűen, mindenkinek jó...

De sajnos túl kevés embernek adatik meg az a "bizonyos" kitartás.
Mert igenis, a szerelemnek, ha elér...

Végzetesnek kell lennie.

Mert ha igazi..!

Többé nem szabadulhatunk belőle.

Ha mégis..!
Akkor az nem szerelem volt.

                                                   €$@ß@

Ez így igaz...

Nem vagy cicababa, köpsz a világra... 
Tojsz a pénzre, s a kétszínű libákra.

Nem vagy elkényeztetett, bár megvan mindened...
Nem vagy bunkó, de ha kell, megteszed.

Van aki lenéz, van, aki utál...
De nem is akarsz megfelelni már.

A Te világodba csak az fér bele...
Aki melletted áll.

Aki elfordul, menjen...
Neked nem kell...

Ha nem is mindenki kedvel...
Körülötted úgyis kerek a világ.

                         €$@ß@

Mert Te Velem vagy, s Én Veled...

Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsem az élet nagy titkait...

Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudom a választ.

Miért vagyok itt..?
Mi a lélek..?
Miért álmodok..?

Okosabb lenne talán, ha nem kérdezném..

Nem kutatnám...
Nem sóvárognék...

De a természetem nem ilyen, sem a szívem.

Nem ezért vagyok itt.
Mégis harcolok a változásért, hogy megváltoztassam a világot...
S hogy álmodozhassak a reményről.
Sokáig nem tudván biztosan, kivel találkozom utam során...
Ki fogja majd a kezem...
Ki érinti meg a szívem...

S osztja meg a próbálkozás fájdalmait.

Oly sok küzdelem folyik a szándékért, a célért.

S végül, csak Egymásban találjuk, meg ezt.

A természetfeletti események közös élményét.
S az evilágiét.

Minden ember alapvető vágya, hogy rokonlélekre leljen.

Hogy kapcsolatba kerüljön Valakivel.
S hogy így a szíve mélyén tudja...
Nincs egyedül.

Mert Te Velem vagy, s Én Veled...

Kedvesem...
      

                             €$@ß@

Csak szeress...

Csak szeress...

De, ne kérdezd, hogy miért...

Ha nem Magamért, hát Magadért...

A jövőnkért, egy napunkért...
Azért a tündöklő mosolyért...
Mit ízlelhet az ajkam...

Ennyiért..!

Ki, vagy Mi vagy Te, mit gondolsz..?
Az, mit a szív, mit az agy...

S mit a szemed kintről kölcsönbe kap..!

Ne félj kinyílni...
Szabadabb leszel, csak...

Minden porcikáddal gazdagabb...

De nem csak Velem...

A világgal..!

                        €$@ß@

A változás szele...

Amikor a változás szelei fújtak...
A kétkedők, falakat húztak föl...

De Én az optimizmusomnak köszönhetően, vitorlát.

                                   €$@ß@

Ismersz..?

Mielőtt elítélsz...

Vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat...

Érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet...

Tedd meg a lépéseket, amelyeket Én megtettem...
S botladozz meg minden kövön, amelyen Én megbotlottam...
De mindegyik botlás után állj fel és menj tovább...

Úgy ahogy Én tettem.

Csakis ezután ítélkezhetsz Rólam, Felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz..!

Ismersz..?

                                   €$@ß@

Ha megkérdeznél...

Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...

Csak Téged szeretlek..!

Ahogy begombolod a kabátod, s vitatkozol Velem...
Ahogy a nyakamba bújsz, s könnyeid végigfolynak melleden...

Mert szeretsz, s Én szeretlek..!

Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...

A kezedet szeretem...

A tenyeremen állva, szédülsz hirtelen...
Markom bezárul, vonásaimba ágyazva alszol védtelen...

Mert megóvsz, s Én megóvlak...

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

A szemeidet figyelem...

Ahogy arcom elsuhan benne, egy szombat reggelen...
Ahogy fáradtan, lecsukódik Benned a világ minden éjjelen...

Mert benne élsz, s Én Benne élek..!

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

Néha, túl bonyolult vagy Nekem...

A hangodba bújva, egy pillanatnyi csend terem...
Megnyugszom, nem akarok más ember lenni...

Mert bennem élsz, s Én Benned élhetek.

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

Nem kérdezel sosem...

Mert szeretsz... Ahogyan Én szeretlek...
Mert megóvsz... Ahogy Én is óvlak...

Mert hiszel Bennem...

Ahogy még Én sem hiszek.

                                 €$@ß@

Jónak lenni...

Egyáltalán mi az, hogy "jónak lenni"..?

Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót..?
Ki állítja fel az irányelveket..?
Ki alkotja meg a szabályokat..?

Bizony mondom...

Mi, saját magunk szabjuk meg a szabályokat...
Mi magunk állítjuk fel az irányelveket...
S mi Magunk döntjük el, jól cselekedtünk-e...
Vagy jól cselekszünk-e.

Mi vagyunk az egyetlenek, aki eldönthetik...

Kik és Mik vagyunk valójában, s Kik és Mik akarunk lenni.

Mint ahogy ítéletet is csak Magunk alkothatunk Magunkról.

                                 €$@ß@

A Te utad az Én utam...

Kedvesem...

A világ tágas, s ha körülnézel, minden zuga tele van fájdalommal...

De szerencsére, örömmel is.

Az előbbi tart minket a növekedés ösvényén...

Míg a második, segít elviselni az utat.

                                   €$@ß@