Kételkedni a másik hűségében...
Annyi...
Mint kétségbe vonni saját választásunk helyességét.
€$@ß@
2011. október 11., kedd
Aki olyannyira szeret...
Gondolkodtál már azon, milyen érzés lehet…
Nekem..?
Aki olyannyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál…
S Hozzád érve, Te arra ébredsz, hogy kezem a szíveden van...
€$@ß@
2011. október 10., hétfő
Csak úgy...
Nem kell minden alkalmat megragadni…
Hagyni kell néhányat, csak úgy elszalasztani…
Ezek a lehetőségek úgy sem vesznek el…
Legfeljebb, valaki más él velük…
€$@ß@
2011. október 9., vasárnap
A szavak ereje...
Léteznek olyan emlékek, amelyek napszállta után, alakot öltenek.
Figyelnek...
S csak arra várnak, hogy beszéljenek róluk.
A szavaknak, hihetetlen erejük van.
Néha elég egy gondolat...
S a világ, megcsavarodik az ember körül.
€$@ß@
Eddig megérte...
Szétesni, önmarcangoló életet élni könnyű...
A sírásról már nem is beszélve.
De kihúzni magunkat, túllépni a hibáinkon és továbbmenni..?
Na, ez az, ami baromira kemény meló...
Viszont nagyon megéri.
€$@ß@
2011. október 7., péntek
Ha Nekünk egy Valaki kell…
Kíváncsiságból rákerestem a neten…
Mi az, vagy mire mondják, hogy „kárpótol mindenért”…
Hát, elég széles a skála…
A pillanattól elkezdve a jazz-en át a csillagok ragyogásáig…
Egy hazai íz, vagy egy szívet melengető filmen át…
Róma látványáig…
Számtalan élményre írják vagy mondják.
De szerintem az életben nincs igazi kárpótlás.
Ha Nekünk egy Valaki kell…
Száz másikat megkaphatnánk…
De az a száz se teszi ki…
Azt az Egyet.
€$@ß@
Hát ez az...
A hűség nem az, amikor más akaratával szembemész...
Hanem, mikor Önmagad akarata szerint teszel.
€$@ß@
2011. szeptember 29., csütörtök
Hazaérsz..?
A hangot, a csend szüli meg…
S észre, talán csak úgy veszed…
Ha vele száll, vele zeng a lélegzeted.
A fényt, a szemed fura mágusként…
Úgy zárja kertjébe a vaksötét…
Míg élesen nem áll eléd a kép.
Sose bánd azt, hogy ilyen, ez a földi világ…
Csupán egy törékeny rész az egész…
Bánat vagy nevetés, amíg élsz.
De ha lenn, és fenn a szíved követed…
Hazaérsz…
Míg hazaérsz.
Ragyogunk s vacogunk…
A csodák közepén, a lét peremén…
Hol a hang, meg a fény elenyész.
Sosem árt, ami ér…
Sem a jó sem a rossz..
Sose kész.
€$@ß@
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 21., szerda
Ott van a gyökerük..!
Azért van a távolság…
Mert vannak a világunkban olyan dolgok…
Amik attól szépek, hogy érinthetetlenek.
Messziről szabad csak csodálni őket…
Így nem veszítenek a szépségükből.
Nem törik le a szárnyuk…
Nem romlik el, vagy meg, az illatuk…
Nem látszódnak a hibáik…
Nem tépi le őket az arra járó.
S így megmaradhatnak annak, aminek születtek.
Nem lesz rajtuk ujjlenyomat…
Nem veszítenek a ragyogásukból…
Nem lehet elrontani, alakítani, s így nem kell javítani sem…
Nem áll módunkban igába fogni, sem megszelídíteni…
Nem kell használni, főleg nem kihasználni, hasznot húzni belőlük.
Nem kell mindent a magunk számára praktikussá tenni.
Ne rángassuk az égből a földre őket…
Nem itt...
Ott van a gyökerük..!
Mi csak a virágjukban gyönyörködhetünk…
Így megmaradhatnak a hétköznapokon is ünnepnek.
€$@ß@
2011. szeptember 19., hétfő
Miért is..?
Az a baj, azzal töltjük életünk nagy részét...
Hogy olyanná váljunk, amilyenek nem is akarunk lenni.
Csak azért, hogy megfeleljünk olyan embereknek...
Akiket nem is kedvelünk.
€$@ß@
2011. szeptember 18., vasárnap
Az igazi szabadság...
Nem feladatod szeretni Engem...
S Nekem sem feladatom, hogy szerethető legyek.
Ha rájössz, hogyan szeress, amikor szerethetetlen vagyok...
Szabad leszek.
De ha viselkednem kell ahhoz, hogy szerethess...
Rab leszek örök életre.
S ez, fordítva is igaz...
€$@ß@
Tükörkép...
Az életünk pontosan olyan, mint egy tükör...
Megnézhetjük magunkat benne.
Ha nem kapunk semmit, mi sem adtunk semmit.
Ha nem figyelnek ránk, mi sem figyeltünk másokra.
Ha egyedül vagyunk, mi sem kerestük mások társaságát.
Ha bőségben akarunk élni, tanuljunk meg a bőségben osztozni másokkal.
Mert mindenki csak annyit kap, amit előbb megtanult odaadni másoknak.
€$@ß@
2011. szeptember 12., hétfő
Szeretem mert szeretem...
Szeretem a mosolyt, mi ajkadon ébred, ha rám nézel.
Ölelő karod izzó, lázzal telt melegét.
A csillogó fényt, mit arcodra fest a boldogság…
Csókod ízét, mit édessé tesz az ébredő vágy.
Szeretem a szemed, haragos méregzöld tekintetét…
S vitáink után, az édes kibékülést.
Szeretem a napot, az árnyat, a lombtalan fákat…
A viharos szelet, a jéghideg esőcseppeket.
A melletted ébredő álmot, az általad teremtett világot…
A Bennünk lüktető szerelmet.
€$@ß@
2011. szeptember 11., vasárnap
Valami hiányzik...
Nem azok az emberek hiányoznak, akiket szeretünk.
Az a darabka hiányzik Önmagunkból...
Amit magukkal vittek..!
€$@ß@
De Ember vagyok..!
Közel sem vagyok tökéletes.
Hibáztam és hibázom.
Adtam már sok mosolyt és könnyet is...
Csalódtam és okoztam csalódást.
Sokszor hittem annak akinek, vagy amiben nem kellett volna...
S elfordultam attól akiben, vagy amiben hinnem kellett volna.
Szerettem és gyűlöltem néha meggondolatlanul.
Vártam mikor már nem kellett volna, és kapkodtam...
Mikor még várnom kellett volna.
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is...
Néha önző, vagy túl megalkuvó…
De Ember vagyok..!
€$@ß@
2011. szeptember 8., csütörtök
Őrangyal az, aki közbeavatkozik, és megóv..!
Úgy érzem, magam vagyok sorsom kovácsa...
S hogy végzetem, befolyásolhatom.
De valóban tőlem függ, hogy mikor szárnyalok, vagy mikor zuhanok..?
Vagy egy felsőbb hatalom irányít...?
Az evolúció vezet kézenfogva..?
Esetleg a tudomány mutatja az irányt..?
Vagy egy őrangyal az, aki közbeavatkozik, és megóv..?
Hiába is kérkednék, az Én szomorú kiváltságom is...
Én sem vagyok képes megszabni életemnek útját.
Annyit tehetek, hogy megállok, amikor a végzet szólít...
Remélve, lesz elég bátorságom válaszolni.
€$@ß@
2011. augusztus 30., kedd
Rakoncátlan szív...
A szerelem érzése...
Hiába is próbálná bárki kétségbe vonni...
Egyszerűen, mindenkinek jó...
De sajnos túl kevés embernek adatik meg az a "bizonyos" kitartás.
Mert igenis, a szerelemnek, ha elér...
Végzetesnek kell lennie.
Mert ha igazi..!
Többé nem szabadulhatunk belőle.
Ha mégis..!
Akkor az nem szerelem volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)