2013. április 6., szombat

Szűzi szemérmesség...


 
 
 
 


Minden Nőnek megvan a maga sajátos szépsége...
Nem kell a tökéletességre törekednetek...

Hiszen, mind tökéletesek vagytok...

Főleg egy belétek szerelmes férfi, szemein keresztül a szívében.
A vidám nevetésetek...
Huncut pillantásotok...

A vágyakozó szemeitek...

S most egy kicsit ezeknél a szemeknél elidőznék...
Mert a szemeitek, mindent elárulnak Rólatok...
Ezért is a lelketek tükre.
Mert miről is árulkodik mondjuk...

Egy gyönyörű szép Zöld szempár...

Amiről az alábbiakat, nem árt viselőjének ismernie...
Bizony a Zöld szemek hipnotikus hatással bírnak...
Teli vannak titokzatossággal, érzékiséggel...
A Zöld szemű Nők talpraesettségük mellett...
Kiváló adminisztratív tulajdonságokkal bírnak...
Ugyanakkor bizalmatlanok...
Főleg olyanokkal...
Akiket alig, vagy egyáltalán nem ismernek.

Vagy a legvonzóbbnak tekintett Kék szemek...

Szépségük az elbűvölőségükben...
Valamint ritkaságukban rejlik...
A Kék szempár sikerét...
A barátságos világos színének köszönheti...
A Kék szem őszinte lelket takar...
Vagy inkább tükröz..? :)
De a nyitottság...
A mások problémáira való érzékenység...
A hatalmas önbizalom...

Mind-mind a Kék szeműekre jellemző...

De a világos és sötétbarna...
A fekete és a szürke szempárnak is meg van a maga szépsége.

Ennyit a szemeitekről... :)

De szépséges lehet Bennetek...
Egy szemérmesen lehajtott fej...
A kíváncsiskodó értelem...
De még a csendes melankólia is... 
A sejtelmes mélység...

Minden..!

Minden, ami pozitívan vagy szerintetek negatívan hat Ránk...
Mert Bennetek a negatívum, sokszor pozitívum...

Mint ahogy a kevés is néha sokkal, de sokkal több...

A figyelmeztető búskomorság...
Égi honvágy...
Meg nem gyónt indulatok...
Kérlelő ajkaitok...
Titkokat rejtő homlokotok...
S a csábító színekben tündöklő fürtjeitekről ne is beszéljek...

De beszélek... :)

Mert ha nem tenném...
Akkor az nem Én lennék...
Mert bizony a hajszínetek is árulkodik Rólatok...

Barna...

Mert mi mással is kezdhetném.
A Barna észt és értelmet tükröz...
A folytonosság a kitartás a terhelhetőség az öntudatosság...
Mind a barna hajkorona viselőjének jellemzői...
De a barna megnyugtat s bizalmat gerjeszt Bennünk...
A föld színe is barna...
Így azon Hölgyek, akik ezzel a hajszínnel büszkélkedhetnek...
Vagy próbálnak ilyen színt varázsolni Maguknak...
Két lábbal állnak a földön.
Egyáltalán nem unalmas szín...
Egy jól megválasztott barna is kelthet feltűnést...
Mint ahogy biztonságot, nyugodtságot nyújt viselőjének...
Nem véletlen, hogy ezért is választunk nagytöbbségben...
Barna hajú Társat magunknak.
Mi is legyen a következő szín amiről mesélhetnék...
Fekete..?
Vörös..?
Mindegyik gyönyörű szín...
De legyen inkább a...

Szőke...

Mert mit is takar a szőkeség..?
Nem kevesebbet, mint egy életformát...
Egy szín, ami sosem avul el...
Mindig divatban marad...
Bennünk, egy fajta védelmező ösztönt indít be...
Mert egy szőke Nő...
Ártatlanságot, törékenységet, simulékonyságot, engedelmességet sugall...
Valamiért a szőkeséggel társítjuk...
A gyengédséget a puhaságot a befolyásolhatóságot.
Az hogy egy szőke Nő csak buta lehet...
Egyáltalán nem igaz..!
Csak néhány hímsoviniszta beteg elme agyszüleménye.

A szőke, fiatalságot sugároz...

A legfiatalosabb szín.
A született szőkeség előnnyel és hátránnyal is jár...
De hogy mivel..?
Azt csak az tudja, aki így született... :)
Meg akit érdekel...

S még mindig a szépségetek...

Mert bizony az valamiért kifogyhatatlan...
Csak Ti vagytok kishitűek Magatokkal szemben...
Azok az álcázó szempillák...
Az a földi büszkeség...
Szűzi szemérmesség...
Angyali tisztaság...
Lebegő szárnyalás...

Vágyakozó álmok...

Titokzatos sóhajok...
Karcsú termet...
Szelíd járás...
Azok a keblek...
Ringó csípő...
Apró de édes lábak...
Selymes érintésű kezek...

Minden Nőnek megvan a maga szépségrésze...

Amiért szerelembe esünk... 
S ami az egyikben nincs meg...
Megvan a másikban.
De mi akkor is úgy szeretünk bennetek...

Amilyennek megismerünk...

S nem azért...
Amilyenné válni akartok.

                            €$@ß@
 
 


2013. április 4., csütörtök

Többé már nem vagy egyedül...





 


Egy lezárt kagyló sem létezhet...
Egyik, vagy a másik fele nélkül. 
Ha érezted már...

Milyen érzés, úgy igazán szeretni...

Akkor, erre a széttéphetetlen egységre....
Talán, már Te is ráéreztél.
Mert onnantól...

Nem számít, kinek az érzéseit érzed...

Kinek a gondolatát gondolod...
S kinek a félelmét féled.
Hiába is hunyod le a szemed...

Többé, már nem vagy egyedül.

                               €$@ß@

Minek is..?



 



A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság.
Amikor, a hol könnyebben...

Hol, nehezebben megszerzett boldogság biztonsága...

Elkezdi rongálni a hétköznapokat.
Amikor már lusták vagyunk...
Udvarolni...
Csábítani...

Kívánatossá tenni magunkat.

Az illatszerek használatát...
A vonzó ruhát...
Beleértve akár egy pizsamát is.
Már aki hord ilyet. :) 
Minek is..?
Hiszen már a miénk.
Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang...
Egy férfi-női kapcsolat felett.
Mert igen is...

A szívünkbe kellene mélyen belevésni...

Az Ember nem tulajdon..!


                                                €$@ß@




2013. április 1., hétfő

Angyallá vagy ördöggé...





 
 
Mondd...
 
Ismersz-e olyan Embert...
 
Aki még nem kergetett elérhetetlen álmot...
Élete során, egyszer sem hibázott.
Olyat, aki nem könnyek árán feledett...
Aki sohasem játszott még szerepet.
 
Netán tudsz olyat mutatni..?
 
Akit egyszer sem gyötört meg az Élet...
Felébredve, minden reggelben megtalálta a szépet.
 
Vagy olyat...
 
Kinek nem törték össze még a szívét...
S egyszer sem adta fel a hitét.
Ki még nem Szeretett Tiszta Szívvel...
S nem küzdött a fájó emlékkel.
 
Te el tudnád Magadról mondani..?
 
Én vagyok az, aki még soha senkit sem bántott...
Kinek a sors keze, még egyszer sem ártott...
Soha nem éreztem igazi fájdalmat...
Minden kívánságom megkaptam...
Még egyszer sem estem térdre...
Nem könyörögtem még szebb napot remélve...
A lelkem teljesen tiszta...
Mindig jó úton jártam...
S onnan, még jobbként tértem vissza.
 
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért...
 
Ha így is lenne...
S közben mivé válsz..?
Angyallá vagy ördöggé...
 
Az csak az Te választásod...

Rajtad áll...


                                                                 €$@ß@

 

2013. március 31., vasárnap

A Húsvét a reményről szól…

                
A Húsvét az újrakezdés
Az új élet…
A Húsvét a reményről szól…
Hinnünk kell benne…
Soha senki ne mondhassa…
„Oda a remény.”




             


 

2013. március 30., szombat

Én...








Még nem tudom...
Mennyi vagy Nekem...
Hallgat még Felőled bennem a lélek...

Mely fátylat von köréd, szerelmesen.

Még nem tudom...
Neked mennyit érek Én...
Jó sorsod hozom..?
Vagy tán...
Magamnak szenvedést..?
Szívednek díszét..?
Még nem tudom...
Mézédes fájdalom indái közt...
Nehéz utat találnom.

Csak azt tudom..!

Társra várt szívem...
S lettél egyszerre...

Az..!

Elvéve tőlem életet s halált...
Visszaadván, egy másféle ragyogást.
Hol egykor...
Bennem erdő volt...
Dúvad, s madárhad...
Még ha porig ég is...

Bennem, otthonod találtad.

S tudom...
Testeden...
Szinte öröktől ismerős a testem...
Fejemnek fészke van kebleden...
S nem szégyellem...

Ha előtted könnyezem.

A megtépett ideg...
E rossz kuvik...
Szemed nyugodt...
Smaragd mécsét megtalálta...

Kicsinyke Úrnőm...

Térdedhez bújva...
Elszunnyadok...

Én...

Az érzékiség kutyája.
Bennem a Fénykirály...
Az örök ember, még hallgat...

Ide írhatnám szép neved...

Nem török feletted pálcát...
S nem Én lesz...
Ki mond majd Rólad ítéletet.

               €$@ß@










2013. március 29., péntek

Locsoljak..? Vagy megbökjelek..?

    
       
Ma, még nem cseteltem Veled...
 
Locsoljak..?
 
Vagy megbökjelek..?


            





Mint minden ünnepünkre...
Úgy a Húsvétra is lehet egy kicsit más szemmel tekinteni...

Változik a világ...

S ha nem is akarjuk mindig tudomásul venni...
De változunk mi is...

Azt mondják...

A Húsvét lényege...
Az emlékezés...
Az álmodozás...
Olyan érzések felszínre hozása...

Amik rejtve vannak a szívünk mélyén.

S felette álnak...
Bármely díszes húsvéti tojásnak...
Vagy csokoládényuszinak.

Lehet, hogy így van...

Azt viszont megtapasztaltam...
A boldogsághoz vezető út mellett...
Nem ugrándoznak pelyhes nyuszikák...

Mert azt mindenkinek magának kell megtalálnia.


                             €$@ß@










2013. március 28., csütörtök

A szavak mögött...




 


Szeretlek...

Az egyik legtöbbet használt...
Mégsem elcsépelt szavunk...
De ha egyszer "tiszta szívedből" mondod ki....

Szeretlek...

Az többet fog érni...
Mintha százszor elismételnéd azt, hogy...
"Örökké hű leszek hozzád"...
Ebben az egyetlen...
Őszintén kimondott szavunkban...
S a belőle sugárzó szépségben és érzésben...
Minden hűség benne van.

Mert az érzés kényszerít hűségre.

Örök hűségre.


                           €$@ß@
 
 
 


De az ám...

 
 
 
 
 
A jót, mit néha tettem...
Azt régen elfeledtem.
De azt a pár hibát...
Érezteted életemen át.
 
                                                    €$@ß@

2013. március 27., szerda

Lélek vagyok...


 
 
 


Mindened magamban hordozom...

Ami a Tied...
Mára' az Enyém is...
Az is marad.
Innen...
S túl a csillagokon...
Mert lélek vagyok...
Végtelen...
Szabad.
Bennem elfértek mind...
Ti is...
Kik rámhajoltatok...
Virágok, fák...
Országom, városom...
A hótól szunnyadozó rét...
A vidámak a szomorúk.
Idézd Velem a hegyek szellemét...
Szegényebb, tőle nem leszek.
Téged is magamban hordozlak...

Ha, nem veszted el a lelkemet.

                    €$@ß@


2013. március 26., kedd

Hol a vágy robajlik...

 
 
 
 
 
 

Oly jó volna már...
 
Önmagamnak élni...
 
Nem csüngeni árván...
Reményteli vágyon...
Tiszavirágként...
Csak egy percnyi örömért...
Epedve selymes levélágyon.
Szökni nagy titokban...
Oda, hol díszbe öltözik a táj...
Hol a vágy robajlik...
Egyre élesebben...
Mígnem szívünk mélyén...
Saját utat váj.
Élni végre...
Végre víg feledten...
Hisz megkopunk...
Sorsunk leterít.
Legalább addig...
Addig csak mi ketten.
Éljünk...
 
A magunk törvénye szerint.
 
 
                                   €$@ß@
 



 
 
 


Mondd...

 
 
 
 



Mondd...

Áldás e vagy átok...
Ennyire szeretnem..?
Megbocsájtod e...
Mert lelked gyöngykagylóba zártam..?
Bűnnek vallod e...
Érzésem titkait, sosem palástolom..?
S lobbanó szenvedélyem...
Kék szememben látnod..?
Mondd...
Tisztán hallod e...
Lelkedben dallamom..?
Mely éjszakákon át...
Szívednek lágy muzsikát játszott...
S a kimondott szavaim...
Mint apró mécsesek...
A szerelmem hevétől kaptak...
Öröktüzű lángot.
Szeretlek akkor is...
Gondolatban ölelve...
Ha nem érinthet kezem...
A megvetetlen ágyon.
Helyettem, csak a hópihék...
Simogatják arcod...
Ahogy elmélázva olvasod...

E könnyes vallomásom.


                          €$@ß@


 

2013. március 25., hétfő

Jártál bennem - Jártam benned...



 
 

Kedvesem...
 
Megismerni csak akkor tudsz...
Ha részt veszel Bennem...
S belülről élsz meg.
Ha nem csak látsz és tudsz Rólam...

De érzel is...

Ha nem féled minden idegszáladdal megtapasztalni...
Milyen Én-nek lenned.
Ezt viszont nem lehet kívülről...
Csakis belülről.
 
Tudod Kicsim...
 
A megismerés...
A Jártál bennem - Jártam benned kölcsönös élménye.
Amikor megismered a titkos utcáimat...
Lelkem és testem rezdüléseit...
Érzékenységem...
Magányom...
Vadságom...
Félelmem.

Azt, hogy merek-e szeretni egyáltalán.

Tudok-e adni, s elfogadni...?
Ez, csakis így derülhet ki...
Mert amit adok, azt magamból adom.
A titkaim adom...
Amit féltve, rejtve őrzök...

S amit boldogan elfogadok Tőled is.


                        €$@ß@
 
 


2013. március 24., vasárnap

Csak tudni, hogy vagy...


 
 


Néha, akit a legjobban szeretünk...

Úgy suhan el mellettünk az életben...
Mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna.
Te jobbra robogsz...
Ő balra.

Éppen csak integettek egymásnak...

Dobogó szívvel.
Jó reggelt...
Szia..!
Szia..!
Vagy Még..?
Én is vagyok..!
Ég veled...
Mikor találkozunk..?
De a választ, már nem hallod.
Élsz tovább egy olyan világban...

Ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat.

Ez valahol nem is baj.
Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.
Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul.

A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve.

Testmelegre...
Megértésre...
Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra...
Elfogadásra...
Barátságra...
Megbocsátásra...
Szövetségre...
Toleranciára.
Ez néha kevés, tudom, nagyon is kevés...
Mégis talán a legtöbb, amivel élni tudunk még.

Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget...

Elégeti emberi viszonyainkat.
Tényleg jó példa erre az atomenergia.
Minden piciny atom magjában benne van.
De valami végtelen bölcsesség révén, nem szabadul fel.
Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve.
S ezt a kozmikus energiát...
A tenyerünkbe vehetjük.
Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk.
Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban...
Vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek...
Melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani.
Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez.
Ott szunnyad mindenben...
S csak egy szerény kis részét adja ki erejének, ha mondjuk elégeted.
Ugyanilyen titok...

Amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik...

S földi szeretetté alakul át.
Majd lesz belőle emberszeretet...
Anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet...
Barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés...
Lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.

De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek.

S ahogy az egész teremtést...
Ez a magenergia és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli...
S a látható, tapasztalható anyagvilág nem más...
Mint megfagyott energia...
Úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb...
Ha földi életünkben megvalósul.

S ez így van jól.

Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet.

Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet.

Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát...
S közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik...
Szinte emberfeletti szerelem-energiából...
Lényük felizzik és egymásba forr.
Csakhogy körülöttük összedől a világ...
Családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik.
Sokan meghalnak, s ők is csak egy másik...
Nem földi síkon lehetnek boldogok.
Egy biztos...

Ez a fajta Szeretet, nem múlik el soha.

Mert túl van téren és időn.
Mindegy hol vagy és mikor látlak.

Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.

Nem kell Veled élnem...
Nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni Téged.
Elég, ha megpillantlak a vonatablakban.
Vagy még annyi se kell.

Csak tudni, hogy vagy.


                                    €$@ß@