Mondd... Játék e az élet... S íze e a száj..? Nyomok e a lépted... Szépséged a báj..? Szellemed a lélek... Ágyékod a sír..? Ne hidd, hogy... Gyáva vagy ha félsz... S bús az, aki sír. De Én tudom... Lehetsz angyal...
Mondd, Kedvesem... Ha fáj valami... Ki vigasztal Téged..? Átölelve, súgja... Van még reménységed... Letörölve, titkon ejtett könnyed... Kezét nyújtja... Ketten, együtt... Együtt, bizony könnyebb... Ki melletted áll... Bármily nagy a bánat... Vágyakozik, sóvárog utánad... Ki mindent megtesz, hogy jókedved legyen... Menedéket épít... Neked... Távoli nagy hegyen... Oltalmazód... Erős pajzsod, vérted... Úgy szeret... Ha kell, harcol érted. S, ha nagyon fáj az élet... Muszáj lesz majd sírni... Megsimogat... Segít... Segít Kibírni... Mondd... Ha egyszer emlékezel... Milyen lesz emléked..?
Az ember az egyetlen szabad lény a földön. A kutya kutyaként születik, kutyaként él, és úgy is hal meg... Nincs más választása. A rózsa mindig rózsa marad... Nincs lehetősége arra, hogy átváltozzon mondjuk lótusszá. A választás kérdése szóba sem jön... Választás nélkül pedig nincs szabadság. Az ember ebben különbözik minden más létezőtől a világon. Ez az ember méltósága, különlegessége és egyedisége a mindenségben. Mert, míg az állatok egy bizonyos programmal születnek... Az ember program nélkül születik erre a világra. Az ember tiszta lappal indul, még semmi nincs ráírva. Neked kell kiteljesítened magad... Te teszed azzá önmagad, amivé tenni akarod. Az ember nem egyszerűen szabad... Az ember maga a szabadság. A legbensőbb magja, a lelke. Abban a pillanatban, hogy megvonod tőle a szabadságot... Megfosztod a legfontosabb kincsétől. Az ember szabadság nélkül teljesen elveszett. Minden pillanatban te magad alkotod meg önmagad. Ha elfogadod a végzetszerűség elméletét... Azzal is te magad döntesz az életedről. Ha elfogadod a végzetszerűséget... Azzal a rabszolgák életét választod... De ez is a te választásod..! Úgy döntöttél, hogy bevonulsz a börtönbe... Hagyod magad láncra verni... Látod, ez is a te döntésed...
Anyám... A hangod nem hallom többet... Anyanyelvemben őrizlek téged... Szavaid szívem mélyén dübörögnek... Úgy zengik vissza a mindenséget... Ahogy azt tőled szóval tanultam... Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden... Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam... Ez nem szégyenem se büszkeségem... Anyám vagy..! Most már csak a szavakban..! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom... Drágább a szavad, mélyebben dobban... Nincs a földön oly kincs, se hatalom... Mely megfojthatna fiad ajkán.... Unokáid is őrzik „Vénanyót”... Nem kell előtted pirulnunk, Anyám... Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.
Azért még ne szakítsd szanaszét magad ma... Azért még ne legyél malac, és... Ha lehet ritkán tapadj rá a pohárra... A részeg a részeg előtt sem szép . Azért még ne legyél be szívva... Az évek is úgy szállnak mint a füst... Alig fújod ki, már jön is a vége... Az élet még tisztán is nagyokat üt..! Ne feledd ma se, csak az múlik bárhol... Amit nem őriz meg bent a szív... Lehet hogy születsz, de te sohasem halsz meg... A múlt csak az ami búcsút int..! De mi itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk..! Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél..! Engedd el a tegnapot... Mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél..! Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva és..! Ne feledd: nem biztos mindig, hogy a könnyű... Néha csak a nehéz út ad épülést..! Azért még ne üsd ki magadat, az agyad ma és... Azért még ne legyél bohóc, és... Ha lehet csak óvatosan karolj másba... Dúdold, mert most jön a legjobb rész... Azért még ne legyél lehúzva... Aki barát az jön soha nem hagy el... Legyen háború, vagy akár béke... Nem változik, mindig ugyanúgy kezel... De te adj ma is piros lapot a gondnak... A valutahitel meg a karrier... Le van ejtve mind és megy a pokolba... A bölcsnek az Isten az otthona..! De amíg itt vagyunk, Áldott Születésnapot kívánunk! Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél..! Engedd el a tegnapot... Mert ott a holnap, hogy ha mindent újra kezdenél..! Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva és..! Ne feledd... Nem biztos mindig, hogy a könnyű... Néha csak a nehéz út ad épülést..!
Bizony, sokan közülünk férfiak és nők egyaránt... Úgy érezzük, hogy... Szinte felkészületlenül lépünk be az élet délutánjába. De az élet délutánja nem élhető a délelőtti program szerint... Mert ami elég volt délelőtt... Kevés lehet délután... S ami igaz volt délelőtt... Délutánra már hazugsággá válik. Amikor kezdünk rácsodálkozni az élet megannyi szépségére... Elkezdjük önmagunkat becsülni, tisztelni, szeretni... Rájövünk, hogy többek vagyunk, mint használati tárgyak... Akiknek mindig meg kell felelnie mások elvárásainak... Elkezdjük átértékelni eddigi életünket... Megváltoznak a prioritások... Mert alapvetően a saját lelki fejlődésünk kerül a középpontba... De ehhez a belső változáshoz meg kellett élnünk a múltunkat... Nektek a tiétek... Nekem az enyémet...
Mi is a szeretet?
Érzelem...?
De valóban érzelem..?
Valamiért, ezt gondoljuk róla…
De valójában nem érzelem, hanem cselekvés.
Mivel mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szeretünk egy másik embert, mert viszont szeretetet várunk.
S nem azért szeretünk, hogy minket is szeressenek.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére…
Már akkor is szeret…
Amikor a másik még nem…
S azután is…
Amikor a másik már nem.
Szeretni nem több, s nem kevesebb…
Mint, hogy adok, s nem pedig kapok.
Adom önmagam…
Az örömöm a bánatom…
Érdeklődésem, együttérzésem…
Barátságom, hálám, értelmem.
A szeretet lényege…
A másik-centrikus gondolkodás és cselekvés…
Törődés és felelősségtudat…
Figyelem a másik kimondott és kimondatlan igényeire.
S mi még..?
Tisztelet..!
Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével.
Nem egy illúziót, egy képet szeretünk…
S nem is azt, akinek szerintünk lennie kéne.
Ismernünk kell őt.
Mert nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek…
S nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.
Nem függhet semmitől.
Mivel, elfogadás.
Elfogadni a másikat…
Úgy, ahogy van.
Nem akarni megváltoztatni.
Mivel változtatni, csak önmagunkon lehet.
Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.
Fény és melegség vagyunk a másik számára.
Minél inkább szeretünk s odaajándékozzuk magunkat…
Mert... Soha nem a bőr égeti meg a tűz lángját... S nem a hát veri a bot szárát... Nem a szerelem fáj a szívedtől... Nem a végzet a kezdettől... Nem a háj égeti az embert... Nem a part mossa el a tengert... Bár gyanús minden még néha... De a helyére kerül. Mert... Soha nem a sör csapolja meg a pultos lányt... S nem a jegy veszi a turistát... Nem a postást cipeli a táskája... S nem ő kerül a ládába... Nem a halott ássa el az élőt... Nem a nap rejti el a felhőt... S végül kiderül mindig... S te is érzed… Azt, hogy... Ki van találva az eleje, a vége... Minden úgy a jó, ahogy van mert... Soha nem véletlen a híd ott, ahol van folyó... Soha nem véletlenül lépsz félre... Nem véletlenül születsz... S nem... Véletlenül kerül pont az a pultra... Amiért fizetsz..! Mert... Soha nem a fegyver süti el a bankrablót... Nem a fejed a hangszórót... Nem a fal vakolja be a kőművest... S mindig a gyengébb veszt... Nem a film rendezi az embert... Nem a drog terjeszt dealert... Bár gyanús minden még néha... De a helyére kerül... Mert... Soha nem az ajtó nyitja a kulcsot meg... Nincs bélyeg ami gyűjtőt vesz... Nem a gyűrű húzza az ujjat fel... Nem a pénz szórja az embert el... Nem az áldozat szedi a járványt... Nem az út szeli a járgányt... S végül kiderül mindi... S te is érzed... Azt, hogy... Ki van találva az eleje, a vége... Minden úgy a jó, ahogy van mert... Soha nem véletlen a híd ott, ahol van folyó... Soha nem véletlenül lépsz félre... Nem véletlenül születsz... S nem véletlenül kerül pont az a pultra... Amiért fizetsz..!
Az ember jobb ha néha észre veszi magát... A baj fölött ez a híd. Az erdő akkor van... Ha a bárány veri magát... Hogy spártai a világ... Farkast kiált, és demokráciát... Panaszt is emelhet ha kedve van… Mert ő a ragadozókkal jóban van. De ez ma viccnek is rossz... Jobb hogy ha elfogadja magát... Mindennek oka van... Ez, tökéletes világ… Ki van találva az eleje, a vége... Minden úgy a jó, ahogy van... Mert... Soha nem véletlen a híd ott, ahol van folyó... Soha nem, véletlenül lépsz félre... Nem, véletlenül születsz... S nem, véletlenül kerül pont az a pultra... Amiért fizetsz..! https://www.youtube.com/watch?v=l8M0nPd2a2I
