2009. november 7., szombat

Gondatlanságból elkövetett emberölelés!




Lehet, hogy öregszem.
Egy hosszú agónia és idegeskedés közepette el is felejtettem, milyen jó dolog egy gyengéd ölelés.
Megint ráéreztem, milyen jó érzés, egy selymes női bőr érintése.
Amikor nincsenek napi gondok, csak egy márványfényű női mell.
Amikor újra jókedvem van és nem fuldoklok.
Amikor nem csak úgy jön a dolog, hanem az ajtó előtt állok, és alig várom, hogy kinyissa.
Megjelenik az ajtónyílásban, mosolyog, és én Hirtelen felindulásból megölelem.
Nem várja tőlem, hogy megoldjam az öröklét titkát, elég ha csak lát, mert örül nekem.
Nem esküdtünk örök hűséget, de sokat tudunk nyújtani egymásnak.
És nagyon jó újra meg újra a karjaimban tartani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése