Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. november 30., hétfő
Így volt jó... Talán így kellett lennie.
Talán így volt jó.
Hogy nem ismert fel teljesen a szeretet.
Nem simogattattam vele magamat.
A szeretet, talán ha még jobban felismerem, még jobban megzavar.
Talán megsajnál, s Talán jobban megaláz, s megalázok másokat.
Szeretetet, valódit, többet akkor se tudtam volna adni.
A szeretetet nem szeretetért adják.
Az más, talán...
A szeretet, az igazi, az jön, ha nem lát maga előtt szeretetet, akkor is.
Cél nélkül jön.
Hívás nélkül jön.
Ha elküldik is marad.
Talán becsaptam volna magamat, s másokat.
Talán megszántam volna, talán a hiúsága megzavart volna.
Talán akkor ártottam volna, ha szeretetet próbálok játszani.
Szeretetért?
Talán nem maradt, rossz emlék utánam, annyi...
Mert a szeretetemmel, nem csaptam be másokat.
Talán így volt jó, így kellett ennek lennie.
Talán sokkal többet várt ez a szeretet bennem.
Igen, biztos így kellett lennie.
Hogy egyszerre zúduljon…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése