Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. december 6., vasárnap
Gondolatok az emberismeretről...
Az érzelgősség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába.
Legangyalibbak azok a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük.
De ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok, kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket.
A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e.
Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot.
Amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók, vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű.
Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz.
Nem nézi, hogy bensőd milyen.
A nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e.
A férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe.
A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval.
Nem csoda, ha a magánéletet, közéletet is többnyire a kalandorok vezetik.
Örökös a csalódása és kiábrándulása.
Hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is.
Csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze.
Hanem önmagukban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése