2009. december 6., vasárnap

Gondolatok az emberismeretről...

 




Az érzelgősség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába.
Legangyalibbak azok a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük.
De ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok, kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket.

A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e.

Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot. 
Amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók, vágyainak gátlói a rosszak.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű.

Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz.

Nem nézi, hogy bensőd milyen.

A nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e. 
A férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe.

A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval.

Nem csoda, ha a magánéletet, közéletet is többnyire a kalandorok vezetik.

Örökös a csalódása és kiábrándulása.

Hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is.

Csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze.

Hanem önmagukban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése