Bár volt már, hogy olyat tettél,
vagy mondtál, amin megbántódtam.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár volt már,
hogy haragudtam Rád.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár volt már, hogy azt mondtam,
nem kereslek többet.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár volt már,
hogy éjszakákat töltöttem ébren és sírtam,
végig Rád gondolva.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár nem értem,
hogy miért félsz ennyire tőlem,
és miért nem nyitod ki a lelked felém.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár évek óta tagadtam magam előtt is,
most már bevallom.
Szeretlek
Téged szerettelek mikor először beszéltünk.
Téged szerettelek mikor más volt mellettem.
Téged szerettelek mikor pár boldog órára
a karodba zártál.
És Téged szeretlek most is.
Mert ... nem tudlak nem szeretni.
És ez így van jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése